Az egymással laza kapcsolatban álló kabaréjeleneteknek egy morózus erdész figurája adja a keretet, aki egy rutin erdőkerülés alkalmával rábukkan a humor forrására. A sziklák között megbúvó aprócska résből kezdetben csak szóviccek fröcskölnek, ám ahogy főhősünk kitágítja a lyukat, szörnyűséges áradatot szabadít az erdő lakóira. Ahol addig a vadon zord törvényei uralkodtak, most a mindent elsöprő szemérmetlen baromság veszi át az irányítást. A fertőzés mindent letarol: költőhelyeket, menedékházakat, sípályákat. Az ökoszisztéma összeomlása mindent és mindenkit maga alá gyűr, legyen az seregély, medve vagy hétvégi kiránduló. Senki sem teszi már a dolgát. Minden élőlény csak azzal foglalkozik, hogy kivegye részét a hülyeségből és tovább duzzassza azt. A forrásból feltörő jelenetek, dalok és abszurd szkeccsek visszafordíthatatlan károkat okoznak. Erdészünk visszasírja a régi jó melankóliát, amikor még vándorbotjára támasztott állal hallgathatta a bércekről visszahangzó szarvasbőgést. Ám a szarvasok már bunkó módon kirúgják a botot az ember álla alól, a bércek pedig csupán a röhögésüket visszhangozzák.