Színházak
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat
- FrankKorpos András
- Claudiaa feleségeB. Fülöp Erzsébet
- Romy VogtlanderBerekméri Katus
- AndreasFrank és Claudia fiaBartha László Zsolt
- TinaAndreas barátnőjeGecse Ramóna
- rendezőHarsányi Zsolt
- díszlettervezőBianca Imelda Jeremias
- jelmeztervezőBianca Imelda Jeremias
- dramaturgBoros Kinga
- zeneszerzőZénó Apostolache
- fordítóGáspár Ildikó
- dalszövegFehér Csaba
Huszonnégy évvel ezelõtt vs. tizenkilenc év óta. Egy örökkévalóságra szóló ígéret vs. hetven doboznyi élet. Két egymásnak feszülõ, kikezdhetetlen igazság – az antik tragédia alaptétele. És a meg-megtorpanó, nekilóduló, önmagán hurkot vetõ, kisimíthatatlan idõ – a valóság kortárs érzete.
„– Aki belenéz a tyúkisten lyukába, a jövõjébe pillant bele, állítólag.
– Vagy a múltjába – attól függ, hogyan tartod.”
Romy Vogtländer becsenget Frank és Claudia lakásába. Az öreg hölgy leszáll a gülleni állomáson. Médeia még egyszer beszélni kíván Iaszónnal. A pestis felüti fejét Thébában. Mindegyik érkezõ figyelmeztetni jön, hogy a múlt kötelez. Frank, akárcsak Oidipusz, képtelen emlékezni, ezért nem rendelkezik saját jövõje felett. A bûnt, apa a fiúra, már öntudatlanul átörökítette: Andreas ígér, és megtagad. Múltra ítéli Tinát, a tragédia hírnökét. Ha a múlt jelenné lesz, nincs más választás, mint megadni magunk a sors önbeteljesítõ mechanizmusának. A szétvagdosott idõ fájdalmas egységbe rándul össze.
Schimmelpfennig darabja maga is tyúkisten, varázskõ, amelyen át meglátjuk a múltat. Vagy a jövõt. Attól függ, honnan nézzük.
2008. 03. 16.