„A halál

bár nevet a száj

el nem ereszt.

Amikor életünk dele

köszönt reánk

merészen a szívünkbe ráng

s zokogni kezd.”

(R. M. Rilke)



Az előadás a mozgás, a tánc nyelvén fogalmazza meg a lét és a nemlét viszonyát, félelmeinket, bátorságunkat az élethez és a halálhoz.

„Nincsenek illúzióim a halált illetően, de néha eltűnődöm, hogy vajon milyen alakot ölthet. Néha azt hiszem, a hirtelen halál a jó…De azért legtöbbször a lassabb, fokozatosabb halálra gondolok, melyben lehetővé válik, hogy az ember még egyszer visszaköszönjön az életének… De hát marad-e az embernek ereje, hogy még ilyenkor is viccelődjön?” (Luis Bunuel)