Dante 1300 nagycsütörtök éjjelére teszi az indulást és húsvét vasárnapjára a megérkezést az istenség trónusához. Az általa elképzelt hármas birodalom a Föld középpontján áthaladó merőleges világtengely körül helyezkedik el. A tengely Jeruzsálem városánál lép be a föld alá úgy, hogy a Pokol egyre szűkülő körei veszik körül, melynek mélyén, a középpontban Lucifer áll jégbe fagyva. A tengely tovább haladva az ellenkező oldalon a Purgatórium csonka kúpján keresztül halad hosszában, majd pedig azt elhagyva, a fennsíkján elhelyezkedő Földi Paradicsommal együtt, az űrben halad tovább a Paradicsom koncentrikus köreinek középpontjain át az ég tetején belefúródva a Rózsa közepébe, ahol az istenség leledzik.

Dante Isteni színjátékának Pokla, Purgatóriuma és Paradicsoma –mely trilógia a Maladype Színház „kalandos utazásainak”és működésének tíz éves évfordulóját kívánja stílusosan egybefogni, először a Pokol fejezetével- nem határozatlan ködbe vesző birodalmak, hanem pontosan körülhatárolt, számokkal felmérhető és részleteiben is pontosan megragadható részei a Térnek. Dante a lélek történetének elmosódó állomásait a belső időből a külső térbe vetíti, ahol azok határozott beosztást, világos tagolást nyernek. Ám nemcsak a költő sorsáról van itt szó, hanem az Emberi lélek sorsáról is az élet útvesztőjében, s örök küzdelméről a Megváltás felé. E rettenetes küzdelem, melynek halottjai is vannak –ezt jelképezi a Pokol- diadalmas is.
A Túlvilág, ahova a szimbolikus Vergilius és Beatrice elvezetnek, nem valami élettől idegen képzelet üres fantazmagóriája, hanem maga az Élet, fölfokozva, sűrítve, mélyítve és magasítva, egy másik regiszterben –akár a színház.

Ebben a túlvilágban éppen annyi szó esik az élőkről, mint a halottakról, de a halottak különös látással bírnak, mely továbbra is az élethez kapcsolja őket, emlékezetük időtlen. Ez a fantasztikum mely a képzelet, az emlékezés és az álmok anyagából van szőve, az Életet jelenti. Dante úgy vélte, hogy az ember boldogságra teremtetett, s hogy a legmagasabb rendű öröm az értelem használatában és az igazság keresésében áll.

A Maladype Színház tíz éves fennállása alatt sokszor bizonyította már ennek a gondolatnak az érvényességét, hiszen választott témáival, darabjaival, egyéni látásmódjával és szokatlan előadásaival következetesen és kitartóan járta a maga alkotóútját. Utazása nem volt könnyű, de mindig izgatta a világ állapota, s hitt benne, hogy sajátos művészi eszközeivel megoldást találhat problémáira. Így van ez ma is. Társulatunkat továbbra is az értelem és a megfontolt elgondolás vezeti.

Március 31-én, a Trafóban bemutatásra kerülő Pokol című előadásunk, sok-sok nagyszerű alkotó közös munkája lesz, akik a művészet különböző területeiről érkeznek, hogy megajándékozzák tudásukkal társulatunkat és a nézőket. A Maladype Színház színészei mellett ők is „alászállnak” majd a Pokolba. Babits Mihály klasszikus szövege mellett, Nádasdy Ádám új fordítása is hallható lesz, melyet kifejezetten erre az alkalomra készített a fordító a társulat számára.
Utazásuk nem egyszerű földi utazás lesz, hanem eksztatikus, túlvilági út középkori víziókkal és modern látomásokkal az emberről, a művészről…

Add át magad ennek a mindent átölelő víziónak és ünnepelj velünk!