Kitágítva a szentírás terét és idejét, a mű a bibliai üldözők elől menekülő tanítványokat a második világháborús koncentrációs tábor barakkjába menekíti. Ily módon az előadásban az ’50-es, ’60- as évek megfélemlítéssel teli Romániájának légköre rajzolódik ki. A történet három síkon bomlik ki, nemcsak az evangélium és a hatvanas évek romániai valóságának szintjén, hanem az abszurd drámára való rájátszásokén is. Két tanítvány a Godot- ra várva szövegeit alakítja át bohócjelenetekké, hogy ezzel is az Istentől elhagyott világ abszurditását sugallja. A szabadság-hiány szűk, agresszív terében a szereplők a múlt identitás-meghatározó eseményeit újra eljátsszák, mozgásba hozzák, jelen idejűvé teszik, megosztják egymással, olykor kifejezetten a legszélsőségesebbnek mutatkozó eszközök segítségével. Visky András személyiségének, írásainak, belső világának, életfilozófiájának valódi ismerőjeként Tompa Gábor rendkívül egyszerűen követi a szöveg drámai feszültségét, anélkül, hogy nehézkes és fölösleges szimbolikával töltené meg, vagy engedne a folyamatos magyarázkodás kísértésének. Bár e példázatból következhetett volna, nem egy barokkos, hanem egy beavató, élettel és folyamatosan
jelentésekkel telített képekből álló előadást rendez.
Marina Constantinescu, România literară
A Tanítványok lenyűgözően beszél azon hatalmas emberi képességünkről, hogy tűrünk és remélünk, és tűrés és remény által megváltatunk. Szerkezetében látványosan kísért Beckett szelleme, nemcsak Tamás és János megváltásról szóló homíliája által, amelyben a Godot-ra várva egyik jelenete cseng vissza, hanem az előadás teljes, meditatív- metafizikus szellemisége révén, amely végül a dramaturgiai, rendezői és színészi tudás által hús-vér valóságában jeleníti meg a transzcendenciát, a Romániában, vagy bárhol megélt identitás- tragédiát.
Iulia Popovici, Observator Cultural

Tompa Gábor rendezése árnyaltan láttat kifinomult dolgokat. A cselekményt az érthető és a felfoghatatlan határára helyezve kezdettől fogva kerüli a hatásvadászatot. Önmagában rendezői
bravúr, ahogyan Tompa Gábor e tömegpszichózira alapuló gyakorlatot irányítani tudja. A rendező kitűnően ért ahhoz, hogy az alig megérzett igazságokat ne egyéniesítve juttassa kifejezésre, hanem a csoport dinamikájának színházi vizsgálata révén, egy olyan csapatmunkára épülő előadásban, amelyben minden színész kifogástalanul működik.
Cristina Rusiecki, Cultura