A szerzõ a darabról

A világ egyetlen hatalmas könyvtár. Szeretek egy már meglévõ szöveghez, egy mítoszhoz, archetípushoz, meséhez kapcsolódni. Eddig úgy vettem észre, hogy ez senkit sem zavart. Így összekapcsolódik a múlt a jelenbeli tükörképével és viceversa.

  A Negyedik nõvér Moszkvában játszódik, de szándékom szerint jóval egyetemesebb jelentõségû. Ez a darab nem Csehov Három nõvérének egy új változata, és nem is a folytatása. Inkább egy ironikus utalás Csehov drámájára. Néhány olyan elszomorító „lépésrõl” szól, amelyet a világ azóta tett meg, hogy Csehov benne élt. Megkísérlem bemutatni az ezredforduló kezdetén uralkodó õrületet és kiábrándultságot. A pénz az ötödik elemmé vált, s mámoros boldogságban uralkodik a tûz, a víz, a föld és a levegõ felett. Ez a történet a szerelemrõl is szól, amely a legnehezebb idõkben is (jórészt) gyõzedelmeskedik.

                            Janusz Glowacki

A rendezõ az elõadásról

Glowaczki fájdalmasan költõi írása se nem könnyû, se nem kellemes. Színház a színházban. Film a színházban. bohózat drámával, reális groteszkkel ötvözve, komikum, ami borzalomba vált. Mindezek együttesen egy eredeti vélekedést eredményeznek az emberi sorsról.

*

Költõi abszurd. Elegyedik az idõ, a tér és a színházi metafora melyet az abszurd cérnájával varrnak.

*

A kortárs ember elveszítette támpontjait, melyeket a múlt század nyújtott neki. Az alsó határ, a szakadék alja ahova le lehetett zuhanni – eltûnt, beleveszett egy ûrbe. Nincs már igazi botrány, csak erõteljesen vagy gyengén mediatizált.

*

Kolja a Hamupipõke. Kolja maradhatott volna prostituált az USA-ban, de nem akart. A filmen, a képzeletben vállalja, de a valóságban nem. Inkább visszamegy Moszkvába, hogy milliomos legyen. Mikor „nem tudni, mirõl van szó”, akkor a pénzrõl van szó.

*

Tánya eladja a menyasszonyi ruháját, az óráját és a táskáját, hogy megvásárolhassa Koljának a jegyet Tánya öt napot sír a Lady D agyonmediatizált halála miatt, de amikor a koszovói helyzetrõl esik szó, mintha nem is hallaná. Ugyanez történik Kosztya halála után is. Tánya (ahogy Bábuska is) gyorsan elfelejti.

*

Száz évvel ezelõtt (Csehov idejében) a megesett nõk úgy viselkedtek, mint a kislányok – manapság a kislányok viselkednek úgy, mint a prostituáltak.

*

Hétköznapi tények: betegség, irtózat, a néha óriási, néha  nagyon pici álmok, a szerelem, ami mintha folyamatosan lüktetne… Komikus is, szörnyû is. Valóság és abszurd, nevetés és borzalom. A világ kizökkent a hagyományos szokásrendjébõl, és már nem találni a mértékegységet.

                        Alexandre Colpacci