Színházak
Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- 2023/2024
- 2022/2023
- 2021/2022
- 2020/2021
- 2018/2019
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2008/2009
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 2002/2003
- 2001/2002
- 2000/2001
- 1999/2000
- 1998/1999
- 1997/1998
- 1996/1997
- 1995/1996
- 1994/1995
- 1993/1994
- 1992/1993
- 1991/1992
- 1990/1991
- 1989/1990
- 1988/1989
Presser Gábor - Sztevanovity Dusán - Horváth PéterA padlás
- RádiósIstván István
- SüniGál Ágnes
- MamókaMéhes Kati
- Barrabás, B.Rappert-Vencz Gábor
- RévészRappert-Vencz Gábor
- HercegNagy Csongor
- KölyökKató Emőke
- LámpásKulcsár Székely Attila
- MeglökőZákány Mihály †
- TémüllerBessenyei István †
- DetektívTóth-Páll Miklós
- ÜtegSzűcs Ervin
- RobinsonMárkó Eszter
- rendezőHorányi László
- díszlettervezőMaria Gheorghiade
- jelmeztervezőMaria Gheorghiade
- koreográfusGabriela Tănase
- zenei vezetőManfrédi Annamária
- súgóFábry Imola
- ügyelőÁcs Sándor
- a rendező munkatársaBessenyei István †
"Mint minden jó darabnak, több síkon értelmezhető az üzenete. A padlásban a földi élet értelmének megfogalmazásán kívül a darab egy olyan erőteret próbál megteremteni, amelyben az eltávozottak és ittmaradottak között szellemi, lelki kapcsolat működik. Másrészt a padlás egy híd szerepet is betölt, keresi az utakat, hogyan lehetne az emberek között, a világ különböző részei között az átjárhatóságot megtalálni.
Amikor ezt a darabot Magyarországon 1988-ban bemutatták, még más társadalmi berendezkedés volt, a szerzők gondolom akkor azt gondolták, hogy kelet és nyugat között kell egy átmeneti hely, egy híd, ami a kettőt összeköti. Hamarosan eljön az az idő, amikor ez a kelet-nyugat határ épp ebbe a régióba tolódik át és ez a híd szerep az itt élő emberekre hárul. Ilyen értelemben most itt kezd igazán aktuális lenni a darab.
Presser Gábor zenéje a fiatalság - ma már középgeneráció - számára legmarkánsabban jelentette azt, hogy egy akkord, egy dallam, egy zene hatására valami megmagyarázhatatlan közösséget érzett azzal az emberrel, aki ott volt mellette és hallotta ezt a zenét. Remélem, ez az előadás a színháznak a megtartó, szellemi és lelki összekovácsoló erejét erősíti majd."-nyilatkozta Horányi László, az előadás rendezője.
2002. 10. 04.