Az egykori pécsi Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár alapítója hittel és szakértelemmel Közép-Európa leghíresebb orgonagyárát építette fel, mely 8 évtized alatt 1307 orgonát és 3500 harmóniumot készített. Unokái – ifj. Angster József és Angster Imre – hivatását derékba törte a kommunista diktatúra.

A dokumentum- és fikciós elemeket vegyítő előadás korabeli szöveges dokumentumok, kép- és hangfelvételek színpadra alkalmazásával, bejátszásával, illetve látvány- és dokumentumszínházi jelenetekkel idézi fel a gyár és a család történetét, az orgonák éteri hangját.

Először a gyáralapító önéletrajzi írásának részletei elevenednek meg, majd a harmadik generáció vezetőinek és a gyár munkásainak vallomásain keresztül beleláthatunk a gyár felszámolásának tragédiájába. A gyárat ugyanis – amely a szegedi dóm, a kalocsai és a kassai székesegyház, átépítése előtt a pécsi székesegyház és a Szent István Bazilika orgonáját is alkotta – 1949-ben államosították, 1951-ben pedig végleg felszámolták, fiatal vezetőit koholt vádak alapján elítélték, és börtönbe küldték.

ifj. Angster József vallomása a gyáralapítóról:

"Egyetlen személyes emlékem van nagyapámról: a ravatala. Kisgyermekként kézenfogva léptem be a nagyszobába. Nem tudtam felfogni, hogy miről van szó igazában, de nagyon megragadott és tartós emlék maradt számomra a fojtott csönd légköre, a szinte némán álló felnőttek és nagyanyám halk zokogása. Nagyapám életét vallásos meggyőződése irányította. Számára a halál nem az elmúlást, hanem a cél közelségét jelentette. Ennek megfelelő, talán irigylésre méltó is volt búcsúzása: magas lázában égi zenéről beszélt, és ezekkel a szavakkal távozott."

Stach Mihály orgonaépítő mester vallomásából:

„Az államosítás mindössze annyi volt, hogy bemutatták az új igazgatót: rendes, becsületes munkásember volt — karosszérialakatos vagy bognár? Később őt is eláztatták... Az új munkásigazgató hagyta volna orgonamunkán dolgozni az Angster-gárdát az államosítás után is, de a rendelések akkor már úgyszólván teljesen megszűntek. Az üzem innentől Hangszer és Asztalosárugyárként működött... Na ebbe belefért minden: gyártottunk katonai szekrényeket meg hokedliket, raktári állványokat, zászlórudakat, kutyaólat, furulyát s főleg koporsót... az orgonagyártás gépeit pedig kidobálták az udvarra. Ott áztak hónapokig, berozsdásodtak...”

Az előadás a következő művek felhasználásval készült:Angster József: Életrajzom (a gyáralapító eredeti naplója)

ifj Angster József: ANGSTER, A pécsi orgonagyár és a család története, 1993

Wallinger Endre: Rekviem - egy orgonagyárért, Újtükör, 1987

Bükkösdi László: Volt egyszer egy Angster orgonagyár, riportfilm, 1987

Egy magyar művész közelgő jubileumára, Bécs, Industrielles Welt-blatt, 1887 Deáky István (Angster Emil unokája): Óda az orgonaépítő Angsterekhez Oskar Schlemmer: Triádikus Balett, 1927

Az előadásban felvételről a következő orgonaművészek játékát és a következő orgonaműveket halljuk (időrendben):

Diana Bish – Beethoven: Örömóda

Varnus Xavér – Albinoni: Adaggio, C. Franck: Preludium, rövid Bach-ok

Leányfalusi Vilmos – Widor: Allegro Cantabile Király Csaba – Boelmann: Gótikus szvit, Toccata Tim Preukschat – Martin Schütz: The Beginning Pálúr János – improvizáció

Szamosi Szabolcs – Widor: 5. orgonaszimfónia, Toccata

Hajdók Judit – Arvo Pärt: Annum per annum

Továbbá a következő zeneművek hangoznak el:

Angster Erzsébet hegedűn – Llibre Vermell: Stella Plendens

Arthur Rubinstein zongorán – Chopin: Nocturne Po.9 No.2