A Szerencsefi mesejáték folyamatosan változó, alakuló fantáziajáték. Egyedisége a történetnek, hogy a színészek a megszokottnál jobban beleszólhatnak az előadásba, nincs pontosan, előre rögzített szöveg és játék. Csak egy sztori, egy váz van, amit a színészek öltöztetnek fel játékkal, szöveggel, valójában létrehozzák az előadást. Ez a kiszámíthatatlanság, az improvizáció lehetősége váratlan és érdekes jeleneteket szül.

Az előadás mesemotívumokat épít: szerencsét próbálni induló legkisebb fiú, a három öregasszony, akiken segít, és a „jó tett helyébe jót várj” alapján viszontsegítik, a gonosz jelenléte, akit kötelező módon legyőz a kisebbik fiú.

Szerencsefi (Barabás Árpád), Szegecsfi (Bodea Tibor) és Szépfi (Bajkó László) testvérek, akik szüleik távozása után magukra maradnak a lakásban. Mi szokott ilyenkor történni mindenhol? Erre épül a mesejáték, amelyben mindennek helye van, még a csattogó, zakatoló motorkerékpároknak is. A történetben Szerencsefi célja, hogy kiengesztelje a testvéreit. Útja során kiszabadít a bajból három öreganyót, akik cserébe ajándékokat adnak neki: varázsasztal, varázskorsó, varázssíp, valamint megtanítják énekelni, táncolni és harcolni, hogy legyőzhesse a Fekete Kalapos gonoszt.