Nem találod a helyed?

Nem tudod, mit kezdj magaddal?

Nincsenek céljaid?

Alkalmatlan vagy az emberi kapcsolatokra?

Másmilyen vagy mint a többiek?

Vagy éppen hogy átlagos?

Ne aggódj, nem vagy egyedül!

Főhősünk bármelyikünk lehet, és mégis valaki. Egyedi és általános. Ahogy a problémái is azok. Egy huszonéves srác mesél az életéről, s közben fel-feltűnnek a környezetéből, kapcsolataiból villanások: kapaszkodások, vonzódások és taszítások. Megfelelés vagy éppen nem-megfelelés? Mennyivel jobb rendet rakni a fejünkben, mint megpróbálni elpusztítani minden ott találhatót? Hősünk gondolkodik, érez, leporol, kiürít, helyrerak, kitisztít, rendszerez. Rájön, hogy nem mondhatja meg neki más, hogy mit kezdjen az életével. Nem élheti más elképzelését. De mindeközben mit tehet a másik? Aki mindezt végignézi, hallgatja, éli. Tehet-e bármit? A külvilág: a tanárnő, a barátnő, a nővér részese lehet-e egy önmagával bajban levő ember útkeresésének. Miként vagyunk képesek fogódzót találni ebben az őrült centrifugális körforgásban? Honnan tudhatjuk meg, mit is akarunk igazából kezdeni önmagunkkal? Van-e bármilyen bizonyosság?