„Nem tudjuk megtanítani a macskát, hogy ne fogja meg a madarat.”

(Albert Einstein)

Naplójegyzetek, útleírások, anekdoták füzére. Két pár: két nő és két férfi járja a világot. Városról-városra utazgatva időnként megpihennek az otthonnak nevezet albérleti lakásban. Ez a lakás valójában kofferek, utazótáskák, kartondobozok, könyvek, emléktárgyak telephelye. A lakásban külön életet élnek a Mexikóból érkezett maszkok, a japán festmények, európai szőttesek, brazíliai kristalyok. A sorakozó kartondobozokban fényképek, mozgoképfelvételek: koreai kolostorokról, romániai erdőkről, breton keresztekről, japán vulkánokról, utakról, fákról, múzeumokról, piacokról, emberekről… Ismerősük megállított mozdulatai. A több kötetnyi útleírás, naplójegyzet oldalain térkép-foszlányok, megfestett vonatok, repülők, buszok, metrójegyek, színházi és múzeumi belépők lenyomatai…Találkozások, barátkozások, kézfogások. A szlovéniai sóbányák kristályainak érces sercegése a nyári napsütésben, a napraforgótányérok közt leselkedő vajdasági naplementék, a Marseille-i partok hullámai, a Toulouse-i rózsaszín, az ausztrál barlangrajzok az eukaliptusz-erdő illatában; a koreai vulkánsziget mandarin erdőjében sétáló egyenruhás párok, a Hakuszu üvegház szakés estéi… táncban, mozdulatban. Ezek a történetek szövik át a HhuAka (A) című előadást. A mozaikok sokszínűsége arra ösztönöz bennünket, hogy egy olyan egysséges kidolgozott színpadi mű szülessen, amely egybefogja ezeket az elemeket, témákat. Az alkotók kifejezett szándéka a mozgás és muzsika közös gyökérzetének szervességével összefogni ezt a sokrétű anyagot.

A tánc és az élő zene mellett új elem a munkánkbana a szövegmondás. Számunkra ez egy újabb kísérletet arra, hogy milyen módon rezonál az emberi hang a testben, a térben, hogyan jut el a közlésig az artikulált vagy az artikulálatlan hang/beszéd, az ének.

Az utazók állandóan változó belső világát szeretnénk feltárni, a boldog és fájdalmas érzések sokaságán át. Mit vált ki a hajnali fagyos fény Moszkva főterén gondolatban és mozdulatban, mit a verőfényes hajnal Sevilla utcáin…? Miként jelneik mindez meg a test által, a zenében és a beszédben. Milyen módon rajzolódnak a színész-táncosok által egy homogén de mégis változó terben: amely lehet rendezett és rendetlen, telített vagy üres. Mit hord magában egy piaci zsibongás Hong Kongban és mit a bergeni halpiacon? Mi az állandó ebben a nyüzsgésben, mozgásban, kavalkádban? Netán, az, amit kanizsai festő barátunk, Cigonya Afrikábó megjőve így fogalmazott: «ott, Afrikában is a Tiszát festettem». Az előadók egyben kreatív alkotók is. A sokrétű munka folyamán szeretnénk a különféle történeteket egységbe szőni, úgy, hogy a HhuAka (A), a Tiszavirágméz “előadás végül egy húron pendüljön”.