Éva, a darab hősnője alkoholista. Színésznő is lenne, de évek óta nem osztják ki. Valószínűleg elvesztette a gyermekét.

Szeretné megnézni 10 rongyért egy orosz fuvaros képét – senki nem tudja, mi van a festményen, de aki meglátja, garantáltan elveszti a hitét. Így legalább Éva szerint meg lenne oldva minden probléma, nem kellene álmodni éjjelente a saját feltámadásáról.

Éva egyszer már érezte a lélek illatát az orrában – olyan, mint amikor egy körúti fodrászüzletnek kinyitják az ajtaját. Évára néha talán angyalok vigyáznak, néha talán nem.



Éva mondja a darabban: „Amikor ellágyulok és elmerevedek egyszerre, fekszem az asztalon a Jóbarátban, és nincs semmi idő meg gondolat meg emlék, semmi, és nem is fázom, érted, fekszem a puha és langyos füstben, ami az emberekből jön ki… Igazi mennyország… Nézd csak, nézd… Sok lélek meg angyal jön ki az emberekből, de ezt te nem tudhatod, és mind bódítóan illatos, és körülvesz engem, körül, körül… (énekel) „Körülvettek engem a halálnak félelmei…” ”



Visky András, kortárs erdélyi szerző titokzatos, költői misztériumdrámát írt, nagyon is földközeli szereplőkkel és helyzetekkel. Hitkeresés és akasztófahumor, angyaljárás és kocsmalíra.

„Két világ, a látható és a láthatatlan, a színház két világa párhuzamosan egymás mellett …

A realista jeleneteket a misztérium tükrében kell értelmeznünk, és fordítva … Röviden: Wim Wenders Plusz. Valamivel bővebben: olyan színház, amelyben „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut”; és azé sem, aki nem akarja (nem-akarja), valamint: sem nem azé, aki nem mozdul.”  (Visky András)

Játszási idő: 1 óra 35 perc