VISKY ANDRÁS 1957-ben született Marosvásárhelyen. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanár (színházelméleti tanszék), valamint a Magyar Színház dramaturgja. Író.

PONTOSSÁG ÉS REMÉNY
- támpontok Visky András: TANÍTVÁNYOK című drámájának értelmezéséhez -

Ember és Isten viszonya mindig dráma marad. Az ember magasabb támaszt keres, és hiszi a bizonyosság óráiban, hogy talált is, de aztán jönnek másfajta órák, amelyekben nem látszik szükségesnek Isten és a létezés elválasztása egymástól. Van, akinek Isten benne van a létezésében, minden cselekedetében, tehát nem kíván róla külön beszélni. Vele beszél, avagy a lelkiismeretével? Kérleli: ne hagyj el; keserüli: miért hagytál el engem? Isten és ember viszonya, amelyet halandóságunk tesz drámaivá, személyes és szemérmes ügy, nem igazán sok köze van azokhoz, akik hiábavalóan, iparszerűen veszik szájukra a nevét.
A Tanítványokban Visky úgy helyezi egymásra a bibliai időt a jelennel vagy a közel-múlttal, mintha csendben egy óasszír ékírásos tábla, egy umber felirat és egy maya kódex betűit szorítaná egymáshoz. Tudatában van annak, hogy a drámában minden történet: áltörténet, mely az emberiség alapmítoszaira, vagyis többnyire a bibliai történetekre vezethető vissza.
A Tanítványokban ez a parabolikusság olykor komolyan, többnyire viszont játékosan, mondhatni "bohócosan" jelenik meg. Akár Beckettnél, itt is a bohóc minden szereplő, de vigyázat!: elsősorban a Harlekin hamvasi értelmében. Vagyis abban, hogy e bohócok tudása életről, halálról, hatalomról, szerelemről, barátságról, tisztaságról, megváltásról nagymértékben eltér a többiekétől. Ez fontos kulcs lehet a dráma színrevi-teléhez.
Visky tudása is más. Az ő felfogásában bibliai idő és jelen, jövő vagy közelmúlt egy s csak az lehet vértanúvá, aki előbb már tanú volt. Visky "ál-történetén", paraboláján átizzik saját határtapasztalatainak, mondhatni szenvedéstörténetének személyessége és hitelessége. A Tanítványokban Visky mindvégig hű marad önmagához: miközben a folyamatosan átélt bibliai időt a közelmúlt jelenéhez és jövőjéhez szorítja, a legapróbb részletekig vigyáz mondatainak tisztaságára és pontosságára. Hiszen ahogy Tádé mondja: "léteznie kell valamiféle összefüggésnek a pontosság és a remény között."

Tompa Gábor