A tragikus hirtelenséggel épp tíz évvel ezelőtt elhunyt költőnk, Borbély Szilárd első és egyetlen regényének atmoszférájához hűen Botos Bálint rendezésében is elsősorban a szabadság hiányának és kétségbeesett keresésének lehetünk tanúi. Egy olyan közegben, egy olyan faluban, amely fél, de biztonságot is ad, amely emlékszik, de könnyen felejt. Egyszerre reális és meseszerű, reménytelen és reményteljes, kegyetlen és érzékeny.

Borbély Szilárd egy alföldi kis falu nagyon is földhözragadt valóságát írja meg egy küszködő család történetén keresztül, miközben ez a világ magába foglal egy sokrétegű, összetett világot is: a falu alatt áramló titokzatos folyókat és talán egész Kelet-Európa elfeledett, nélkülöző, küszködő szegényeit. A naturalizmus olyan könnyedséggel fonódik itt egybe a költészettel, ahogyan az Alföld csendjébe rejtőző mítoszok keverednek el a kocsmák vendégeinek vad káromkodásaival.

Megszokhatatlant és teljesen megszokottat, egyszerre banális, mégis rendkívüli világot teremt Borbély. Otthont teremt. Ismerős, nehéz otthont. Ez köszön vissza a színpadról is.

Rendező: Botos Bálint