Két férfi, két sors, két titok. Faludy és Villon. Mi a közös a két költőzseniben, akit több évszázad választ el egymástól? Talán a meg nem értettség, a hosszú vándorlás, a menekülés saját hazájuk és kortársaik elől? Faludy páratlan érzékenységgel, könnyedséggel és szépséggel rejtette saját gondolatait a középkori csavargó zseni álarca mögé, mintegy maszkként, le nem mosható álarcként használva Villont, és talán haláláig sem vette le azt. Az előadás kérdéseket tesz fel és válaszokat keres, melyik versben hogyan takarta el Faludy lázadását kora társadalmával szemben, szembeszállását a fasizmussal, kíméletlen reakcióit, melyekkel a diktatúrát ostorozta. Előadásunk
nyíltan provokál, mert nő játssza Faludyt, megragadva ezzel nemtelenségét és kortalanságát egy, a valóditól elrugaszkodott világ díszleteibe ágyazva, ahol nincs más csak a zseni és a hasadt gondolat. Harc, lázadás és megalkuvás százados mókuskereke ez, mely elénk tárja a nem ismert Faludyt, a csavargót, a világpolgárt,
aki egy egész életen át vándorolt, akárcsak mi, cigányok.


FALUDY-VILLON AVERSAR
le Francois Villon-eske baladi kathar o Faludy György
Duj mursha, duj trajura, duj garadipe. O Faludy thaj o Villon. Sosko kethanipo shaj rakhas maskar kadala duj poetikane geniusa, saven shel bersh ulavel jekhavrestar. Dore kaj na hatyarenas len, o lungo dromipo, e emigracia kathar lengo them thaj kathar avera poeti? O Faludy bare hatyarimasa, lokhimasa, shukarimasa garadas peske idei pala o Villon, kon ande mashkarutne shelibersha trajolas, geniuso sas, sar masko inkrelas les angla peste. Amaro teatro pushimata del thaj angledipe rodel, hoj ande save poezii sar garadas o poeto peske ginduri mamuj o dostipo, leske reakcii savenca e diktatura kamelas te mudarel. Amaro angledipo jekh provokacia si, vi misto kodi, ke jekh zhuvji si o Faludy, kadalasa sikavas ke sajekh, hoj mursh vaj zhuvji si o poeto, naj vasno o bershipo, si te bistras jekh cerra o realiteto.