A Bárka Színház ifjúsági színházi sorozatának legújabb előadása ismét olyan témával foglalkozik, amelyik rendkívül aktuális ma – nem csak Magyarországon – sajnos.

A Tasnádi István-Vidovszky György alkotópáros ezúttal egy több mint negyven évvel ezelőtt Amerikában megtörtént iskolai kísérlet alapján kezdett el dolgozni.

Ron Jones egy átlagos történelemtanár volt.

Diákjai egy egyszerűnek tűnő kérdést tettek fel neki.

Hogy lehetséges, hogy az átlagos németek a második világháborút követően azt állították: nem tudtak a tömegmészárlásokról?

Jones egy kéthetesre tervezett kísérletbe kezdett: kézzelfogható és „interaktív” példákkal támasztotta alá, hogy milyen erős is tud lenni a közösség összetartó ereje,

így hozott létre egy diktatúrán alapuló közösséget az osztályában.

A mozgalomnak a Harmadik Hullám nevet adta.

Az előadás alapjául egy megtörtént esemény szolgál.

1967-ben, Kaliforniában egy átlagos történelemtanár, Ron Jones azt a kérdést kapta diákjaitól, hogyan lehetséges, hogy az átlagos németek a második világháborút követően azt állították:

nem tudtak a tömegmészárlásokról?

Jones egy kisérletbe kezdett,

hogy az autokratikus gondolkodásmódot feltérképezze.

Elhatározta hogy kézzelfogható és „interaktív” példákkal mutatja be egy játék formájában a diákoknak, hogy milyen erős is tud lenni a közösség összetartó ereje. Két hetesre tervezte a kísérletet, amelyben egy diktatúrán alapuló közösséget hozott létre az osztályában. A mozgalomnak a Harmadik Hullám nevet adta, karszalagokat és jelmondatokat is kaptak a gyerekek.

Az új ideológia jelszavai az “erő a fegyelemből”, “erő a közösségből”, “erő a tettekből” és “erő a büszkeségből” voltak. Legnagyobb megdöbbenésére a diákok néhány nap alatt feladták önmagukat, szabadságukat, egymást kezdték megfigyelni, terrorizálták a “fegyelmezetleneket”, és jelentéseket írtak azokról, akik nem vették elég komolyan a mozgalmat. Jones mint vezető kezdte a valóságérzetét elveszteni. Véget kellett vetni az egésznek. Egy menetet rendezett, melynek jelszava az “erő a megértésből” volt. Közölte a diákokkal, hogy egy átverés áldozatai lettek. Valamint, hogy ostobán “feladták a szabadságukat, a fegyelemért és a felsőbbrendűségért.” Végezetül náci felvonulásokról, koncentrációs táborokról és háborús bűnösök pereiről mutatott nekik sokkoló képeket.

A végén a következő felirat jelent meg: “Mindenkinek vállalnia kell a felelősséget. Senki nem állíthatja, hogy nem vett rész benne.”

A mi előadásunkban szeretnénk felmutatni és a színház élő erejével érzékletessé tenni ezt a folyamatot – ma 2012 Magyarországán. Azt tapasztaljuk, hogy különböző társadalmi, gazdasági és politikai okok, érdekek miatt a szélőséges, uniformizált, ideológikus gondolokodás újra megerősödőben van. Ennek a tömeglélektani okait ismerjük. Nem tisztünk politikai, történelmi kérdésekben állást foglalni, de fontosnak tartjuk, hogy veszélyes folyamatokra felhívjuk a figyelmet. És különösen az egyik legveszélyeztetettebb korosztály, a fiatalok számára.