- A musical szakon végzett színészeket általában alábecsüli a szakma. Most mégis egy prózai színház erősen kritikus társulata szavazta meg ezt a díjat. Meglepett az elismerés?
- Egyáltalán nem számítottam rá. Én önmagammal szemben nagyon maximalista vagyok és borzasztóan kishitű. Ráadásul ez utóbbi érzés az elmúlt években egyre csak erősödött. Úgy érzem, hogy ezért nagyon jókor jött ez az elismerés. Amúgy valóban egy operett-musical osztályban végeztem, ahol úgy éreztem, hogy fekete bárányok vagyunk. Nem jártak a mi vizsgáinkra rendezők. Sikerült ?titokban" elvégezni az egyetemet: csak azok az emberek tudtak rólunk, akik a zenés színházi életben mozognak. A prózai rendezők és igazgatók azt se tudták, hogy egyáltalán a világon vagyunk. Megkockáztatom, hogy ez a hozzáállás a mai napig se sokat változott. Ennek ellenére egy nagy múltú prózai színházba kerültem, és ez borzasztó nagy csoda.
- Hogy jött annak idején a csoda?
- Az éneklés szeretete jött először az életembe. Ez úgy ért, mint egy villámcsapás. Harmadikos gimnazista koromban egyszer csak belémhasított az érzés, hogy énekelnem kell. Kiszöktem az iskolából, a gimnáziumunkkal szemben volt egy újságárus, vettem egy hirdetési újságot. Aznap egyetlen ember hirdette magát, hogy zongorát és éneket tanít. Felhívtam, és másnap
ott álltam a zongorája mellett. Azóta, immár tizennégy éve próbálok megtanulni énekelni. Ám egy idő után rájöttem, hogy nekem kevés a tánc és az ének.
- Ez a felismerés hozott Kaposvárra?
- Először a szerelem. Mikor megismertem a páromat, Nyári Oszkárt, akkor ő éppen Kaposvárra szerződött. Elkezdtem idejárni, megnézni az előadásokat, és egyszer csak beleszerettem a színházba is. Megfogalmazódott bennem, hogy
ez az, amit én szeretnék. Harmadéves voltam az egyetemen, amikor Ascher Tamás rendezte itt Kaposváron a Sweeney Todd című musicalt: az volt az első olyan darab, amiben itt főiskolásként játszottam. Utána hívott negyedéves koromban Réthly Attila a János vitézbe Iluskának. Ezután szerződtetett Babarczy László.
- Mikor érezted azóta a legjobban magad a kaposvári közegben?
- Amikor sok munkám van, akkor boldog vagyok. Ha nincs elég előadásom, akkor mindig rossz fizikai, szellemi, lelki állapotba kerülök. Tavaly a leginkább a Znamenák István rendezte Csókos asszonyt szerettem, amiben rám osztotta Rica-Maca szubrett szerepét. Nagyon-nagyon hálás szerep, rengeteg lehetőséget kínál és önfeledt játékra ad teret.
- Főként operettekben kapsz nagy feladatokat. Nem félsz attól, hogy beskatulyázhatnak egyféle szerepbe?
- Nem érzem, hogy skatulyában lennék. Nagyon sokfajta szerepet kaptam itt Kaposváron és azokban a színházakban, ahol eddig játszottam. Tavalyelőtt találkoztam először testközelből operettel, ez volt a Lili bárónő. Rájöttem, hogy bár nézni utálok operettet, de játszani nagyon jó és nagyon nehéz. Jól eljátszani a szerepet, tisztességesen és lehetőleg stílusosan elénekelni, közben még el is táncolni – ez így összességében nagyon nehéz. Bevallom, a Csókos asszony után úgy megyek haza, mint akit összevertek. Ennyit az úgynevezett könnyű műfajról.

- Annak tartják a tévésorozatokat is. A legtöbben a Barátok közt című sorozatból ismernek. Nem zavar ez a fajta népszerűség?
- Csak néha. Például akkor, ha nyaralás közben lerohan nagy boldogan egy kiránduló család. Bármelyik kis szögletében vagyok az országnak, valaki mindig felismer. Szemérmes ember vagyok, nem szeretem, ha befurakodnak az aurámba. Többmillió ember van az országban, aki képernyőfüggő, ugyanakkor egy színházi előadáson pár száz ember van. Nem ugyanaz a nézőréteg jár a színházba. De a sorozatbéli szerepem már rég múlt idő. Annak ellenére is, hogy elméletileg nyitva hagytak egy kaput, amelyen bármikor visszatérhetek. Érdekes fordulat lenne a történetben. De ezt nem tervezem, viszont egyáltalán nem bántam meg, hogy akkor elvállaltam azt a szerepet. Új dolgokat tanultam meg. Speciális munkafolyamat az, ahogyan egy napi tévésorozat készül.
- Nyári Oszkár is sikeres színész. Figyelitek egymás munkáit?
- Természetesen és ez nagy segítséget ad minden tekintetben. Pontosan látjuk, mik azok a pillanatok, amikor békén kell hagyni a másikat, mert éppen tipródik egy próbafolyamatban és mikor van szükség a másik jelenlétére, tanácsára. Ez nagyon jól működik közöttünk, jó szövetségesek vagyunk már 10 éve. Ez nagyon nagy erő. Oszi nálam sokkal erősebb ember, karizmatikusabb személyiség. Én is erős és szívós vagyok, de borzasztóan érzékeny lelkű. Sokszor használom az ő energiáit, én jobban támaszkodom rá. Megnyugtató dolog, hogy mellettem van.
- A kaposvári színház mellett dolgozol a fővárosi Madách Színházban is. Nem lehet mindezt könnyű összeegyeztetni...
- Azt szoktam mondani, hogy az autó a második otthonom. Eleve kétlaki életre vagyunk berendezkedve. A lakásunk Budapesten van, ám Kaposváron ugyanúgy otthonunknak tekintjük a színészlakást. Bárhol vagyunk, mind a két városban otthon érezzük magunkat. Most kezdődött az új évad, ezért több időt töltünk majd Kaposváron.
- Kikerült a színházi faliújságra az első darabok szereposztása. Milyen feladat vár rád?
- A Babarczy László által rendezett Marica grófnőben Sáfár Mónikával felváltva játsszuk a címszerepet. Nagyon boldog vagyok, miközben halálosan meg vagyok rémülve attól, hogy most a primadonnaként láttam magam kiírva Sáfár Mónika mellett. Nagyon nagy kihívás ez a szerep nekem, mert zeneileg nagyon nehéz a feladat. Sáfár Mónikát ráadásul borzasztóan szeretem, és vele most fogunk először együtt dolgozni. Biztos vagyok benne, hogy sokat tanulok majd tőle.

- Ezen felül miben láthat még a nagyérdemű?
- A Csókos asszony műsoron marad, a Lili bárónővel Zalaegerszegen lépünk majd fel. Egyelőre az évad többi darabjának szereposztásáról még nem tudunk. Ám ahogy elhangzott az évadnyitón, sok jó darab lesz, így sok jó szerepre van lehetőség ebben az évadban. Ami még biztos: a Madáchban visszajön a színre a Chicago, abban nincs nagy szerepem, ám borzasztóan jó karakter, nagyon szeretem. Harmadik éve játszom Webber: Volt egyszer egy csapat című musicaljében és egy négyszereplős darabban, amit Ács János rendezett. Ezen kívül elkezdtem a nyári szünetben próbálni egy új darabot, így a Marica grófnő bemutatója után visszatérek arra a munkára.
- Ennyi munka mellett jut-e időd valami különleges hobbira?
- Ha nincs munkám, abban a pillanatban ülök be az autóba és megyek haza a családomhoz. A nyolcadik évemet kezdem itt Kaposváron és ennyi idő után sem tudom megszokni, hogy távol vannak tőlem a szeretteim. Anyukámék, testvéreim nagyon hiányoznak, mert családcentrikus ember vagyok. Igyekszem velük minél több időt tölteni. Szeretek sétálni is, és egyáltalán kint lenni a természetben. Most kezdő kertész vagyok, ezen a nyáron mélyültem el ebben. Sikerült egy olyan lakást vásárolnunk Budapesten, amihez tartozik egy kicsi kert. A nyár legnagyobb öröme az volt, hogy láttam, miként bújnak ki a tavasszal ültetett virágok. S ha még ezen felül is van időm, szívesen eljárok futni.