A Spinozában az Albina című darab előadása előtt ültünk le beszélgetni.

Albina Kertész Imre első felesége volt, kemény, erős asszony. Nem először alakítasz hasonló karakterű nőt.
     –    Valami olyan egymásra találás volt ennek a két embernek az élete, fájdalmakban és humorban olyan mértékben egészítették ki egymást, hogy amikor  megkaptam a darabot olvasásra, azonnal igent mondtam, mert azt éreztem, hogy én ezeket a nőket imádom a legjobban, akik ennyi mindenen túl fel tudnak állni és még az életből is kicsavarják a legjobbat. Nagyon együtt érzek velük .

Hirtelen most több  szereped is eszembe jut, Szvetlána, Sztálin lánya, aztán a Találkozásom Barisnyikovval c. darab táncosnője vagy az Elnöknők egyik szereplője, aztán a 42.hét dr. Virágvári Imolája. Nehéz sorssal megvert, különleges asszonyok.
     –    Mindet szerettem, de az Elnöknők tényleg legendás volt, 22 évig játszottuk, ritka az ilyen anyag az ember pályáján. Gyakorlatilag, mint a kenyeret dagasztottuk,  sütöttük. Szenzációs munka volt Szirtes Ágival, Pogány Jutkával. Az ilyen különleges sorsú nők mindig érdekeltek, akik egyenesek, izgalmas történetüek. Kárpáti Péter  Akárki-jében Emma szerepe, vagy az Yvonne, burgundi hercegnő-ben a címszereplő.  Az Örkényben játsszuk Kincses Réka Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza című darabját, amely egy fordított csehovi történet, rasszista asszonyt játszom, aztán… de nem akarom elmesélni… meg kell nézni!

Családi indíttatású volt a pályaválasztásod? Apukád miatt lettél színésznő?
     –    A szüleim 4 éves koromban beírattak Feleki Kamill feleségének tánciskolájába, színpadi táncot tanultunk és én már 6 éves koromban, mire iskolába kerültem, tudtam, hogy ez nekem nagyon passzol, szemben a nővéremmel, aki szintén odajárt, de ő nem szerette. A Nemzeti Színház Stúdiójában elvégeztem 2 évet és rengeteget statisztáltunk a nemzetis előadásokban. Ezután szerződtem  Kaposvárra, segédszínésznek, operettekben játszottam, karban táncoltam. Első kis szerepem a Zsámbéki Gábor által rendezett Ahogy tetszikben volt. Csodálatos, újszerű Pauer Gyula szobrászművész által tervezett díszletek, jelmezek, óriási, nagysikerű előadás volt, Pogány Judit első főszerepével, Rosalindát játszotta.

Nagy gárda volt ott, országos hírű előadásokkal, Budapestről rendre tömegesen odavonatozó, autózó nézőkkel. 1973-tól 1993-ig voltál a kaposvári társulat tagja. Voltak kedvenc előadásaid, szerepeid?
     –    Nagyformátumú előadások, érzelemmel teli, jó játékok voltak. Vitákkal, problémákkal teli színházi időszakot éltünk, erős és modern előadások születtek.

Emlékszem a Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő-jére 1989-ből.
     –    Ezek a „pályaszerepek”, Yvonne-nak összesen 6 mondata volt, egyáltalán nem volt néma, dacból és dühből nem szólt – óriási dráma zajlott benne. Szerelmetes színészfeladat volt.

Majd 20 év után, miért jöttél el Kaposvárról?
     –    Volt egy afférom Babarczyval. Megígért valamit, amit aztán nem tartott be, majd utóbb úgy magyarázta, hogy direkt csinálta, hogy elmenjek. Akkor alakult a Katona József Színház és kisebb herce-hurca után én is úgy döntöttem, hogy nem maradok Kaposváron és elszerződtem oda. Nagy kár, akkor felbomlott a társulat,  nem lehetett folytatni, de most van egy reménysugár, Nagy Viktor igazgatása alatt, aki ott volt színész és talán visszahozza az igényes előadásokat.

Kaposvár, a szó önmagában olyan ikonikus tartalmat hordoz a magyar színháztörténetben, ami egyedül álló korszakot jelöl.
     –    Ma már közhely, hogy kísérleti színházat csináltunk, igaz ott aztán mást sem csináltunk, csak kísérleteztünk… iszonyú sikerrel és eredménnyel.

Kaposvár után majd 10 évig voltál a Katona társulatának tagja, de hamarosan elszerződtél a Krétakör csapatába. Miért?
     –    Megismerkedtem Schilling Árpáddal, tudtam, hogy tehetséges, izgalmas színházat csinál. Alternatív színházat. És én – minden barátom csodálkozására – elmentem a Katonából és átszerződtem. Arkagyinát játszottam a Siráj (sic!)-ban. A Hazámhazám vagy a FEKETEország olyan stílusjegyeket mutatott, amelyek újak voltak számomra, nagyon izgatott Schilling felfogása a darabokról, munkamódszere. Új irányt adott a pályámnak, hogy Patrick Sommier az MC93 Bobigny Színház tulajdonosa meghívta a társulatot Párizsba. Isteni helyzetben voltunk, csodálatos helyen laktunk, emlékszem, egyszer tavasszal mentem „haza” nagy csokor tulipánnal a kezemben és azon gondolkodtam, milyen meséje ez az életnek, hogy itt lehetek. Magyarul játszottunk, francia és angol felirattal. 7 év után Schilling belefáradt abba, hogy a társulatnak, 12 embernek a sorsa van a kezében, mint a társulat vezetőjének rengeteg feladata van, nem csak a darabválasztás, de a turné összes ügyét neki kellett megoldania.

Aztán majd 9 év szabadúszás után az Örkény Színházhoz szerződtél. Hogy történt?
     –    Mácsai Pállal a Terápia című filmsorozatban játszottunk együtt és akkor úgy valahogy megéreztük, hogy talán lehetne folytatni ezt a színházban is. Rosszul  indult a dolog, mert meg kellett műteni a lábamat, 2 hónapig kórházban voltam, de már játszottam a Hattyú-ban. A színházban nem osztották át a szerepet, megvártak és ezért a mai napig nagyon hálás vagyok .

Ettől az évadtól új történet kezdődik az Örkényben, Mácsai Pál helyett Gáspár Máté lett az igazgató.
     –    Kíváncsian várom, Gáspár Máté más attitűd, mint Mácsai, de úgy tűnik a társulat jól veszi a változást. Én már az első darabban benne vagyok, Az orosz barát-nak októberben volt a bemutatója és már tudom, hogy az évad utolsó premierje a Merlinben lesz és abban is játszom. Ördög Tamás rendezi Országkórus  a címe. Ám közben lesz egy  izgalmas, számomra teljesen új koprodukció, Lévai Balázs Egy életem című stand up? monodráma?, ki tudja mi a műfaja az estnek. A Katonában volt már Kurt Weil estem, imádtam, a Spinozában Akit az istenek szeretnek címmel önálló zenés produkcióm, de most az életemről kell mesélni, vagy miről? Majd meglátjuk, mindenesetre nagyon izgat a dolog.

Azzal szoktál foglalkozni, hogy mit játszanál el? Volt-van szerepálmod?
     –    A  Szecsuáni… már két előadásban játszottam benne, de a fiatalkori álmom, a főszerep nem jött össze, de nem baj, mert annyi mindent játszottam.

Naplót nem írsz?
     –    Amikor külföldön vagyok, akkor szoktam elmondani, ami történik velem, viszont rólam készül egy könyv. 5 éve. Kőváry Orsolyával kitaláltunk egy formát…meglátjuk, de vajon érdekel-e valakit?

Ezt nem mondod komolyan! Érezheted, hogy kiváncsiak  Rád, szeretnek a nézők!
     –    Vannak jópofa történeteim, múltkor egy női taxissal jöttem a színházba, aki csak a fizetéskor ismert rám, jaj, mondta, de jó, hogy nem az induláskor tudtam, hogy a művésznőt hozom, mert akkor biztos hibáztam volna. Ugyanez történt velem vérvételkor.

Hihetetlenül izgalmas, sok műfajú pálya a Tiéd. Játszottál drámákban, vígjátékokban, táncoltál-énekeltél operettben, musicalben, voltak önálló estjeid, vannak is, most még a stand up-ba is belekóstolsz! Párját ritkítja kitüntetéseid sora, a Kossuth-díj, Jászai Mari-díj, Érdemes művész állami díjak mellett számos szakmai díjat is megkaptál, összesen 18-at számoltam meg. A legutóbbi a Psota díj volt, az átadáson magam is ott voltam. Én úgy éreztem, hogy az Almási Éva által alapított elismerés olyan művészhez került, aki alkatilag, színészi habitusát, hitvallását  tekintve közel áll névadó pályatársához.
     –    Nagyon meghatott a díj, és meglepetésemre gratulációt kaptam videón  Barisnyikovtól.

Hozzá tartozik  az eseményhez, amit Csákányi Eszter nem említett, de Barisnyikov igen,  mi volt az a három dolog, amit becsül  a művésznőben: emberség ,bátorság, tehetség. Lassan megvan az ezer arc !!!

Címkép: FEKETEország, rendező: Schilling Árpád – Krétakör Színház