Szabó Máté 2004-ben kapta kezébe a rendezői diplomáját. Azóta több sikeres előadást tudhat maga mögött - többek között saját írásainak színpadra alkalmazását is. Nemrég a Drámafesztiválon új feladat elé állították, Lukas Bärfuss: Szüleink szexuális neurózisai című művét kellett színpad helyett „asztal mellé” állítania. A svéd szerző darabjának főhőse a mentálisan sérült Dora, aki serdülőkoráig gyógyszerektől elkábítva élte életét, ám most édesanyja úgy dönt, vegyék el tőle a tompítókat, hogy megismerhesse az életet.


- Miért téged választottak erre a feladatra?
- A szervezők ismertek, és úgy érezték, ez a darab nekem való.
- Te is így érezted?
- Igen, bár én magamtól nem választottam volna ezt a művet. Utólag jöttem csak rá - nem is hittem volna -, hogy ez a dráma, ez a téma tényleg nekem való. Korábban nem is jutott volna eszembe ilyen tárgyú darabon gondolkodni.
- Mi ez a téma pontosan?
- Tulajdonképpen az elfojtott szexualitás, a szexuális vágyak torzulása, és az a fajta hozzáállás, mintha ez nem létezne. Ebben a darabban pedig a nevelésnek az az álszentsége áll a középpontban, hogy mindazt, amit mi is csinálunk, nem engedjük valaki másnak.

- Felolvasó-színházat rendezni mennyiben különbözik a színpadi rendezéstől?
- Életemben először rendeztem így, és nagyon megdöbbentett… Az egész majdnem olyan, mint az az öthetes folyamat, amit az ember a színházban tölt egy rendezés során, csak itt öt napba sűrűsödik minden. Szinte nincs felkészülési idő sem - hét elején elolvastam a darabot, szombaton kezdtük el a munkát Hársing Hilda dramaturggal, vasárnap már felolvastuk a színészekkel, hétfőn próbáltunk, kedden éjszaka bevilágítottam az előadást, szerdán még belemerültünk egy jelentbe, amit vitatkoztunk kicsit, és aznap este megvolt a bemutató… Igaz, hogy csak három napot dolgoztunk együtt, de komolyan vettük a feladatot, beleástuk magunkat amennyire lehetett, és így ez pár nap tényleg olyan volt, mint egy próbafolyamat. Jó volt a társaság, és jó hangulatú a munka.
- Te osztottad ki a szerepeket?
- Valójában igen, de pont ugyanannyi ember állt rendelkezésre, amennyien kellettek a darabhoz, úgyhogy bizonyos értelemben adott volt a szereposztás.
- Te már több saját ötletedet is színpadra állítottad. Az nem merült fel, hogy a Kortárs Drámafesztiválon esetleg egy saját darabodat rendezd meg felolvasó-színházban?
- Nem tudom, hogy felolvasva működnének-e egyáltalán. Amiket írtam, azok tulajdonképpen egy közös munka eredményeképpen kerültek színpadra - így végül egyikre sem mondhatom, hogy kizárólag az „enyém”, nem is az én nevemen vannak. Az elkészült előadások az írásaim és a színészi improvizációk együttese, ezért nem vagyok biztos benne, hogy felolvasó-színházban mennyire állnák meg a helyüket. Azok a színészek, akik dolgoztak rajta, azok biztos, hogy remekül fel is olvasnák…
- Milyen feladatok állnak előtted még ebben az évadban?
- Egerben kell a nyári fesztivál helyszínére „adaptálni” egy már kész produkciót, amit rendeztem, és a Kisvárdai fesztiválra is utazik az egyik előadásom. Azt, hogy jövőre hol kapok lehetőséget, még nem tudom. Több színházzal is egyeztetek, de még minden bizonytalan.

- Színészként is láthattunk Alföldi Róbert rendezésében, a Holnap érkezem című előadásban Szolnokon. Ez csupán egy kitérő volt az életedben?
- Igen, talán ez egy jó kifejezés rá... Nem érezem, hogy hatalmas hiány tátongana a színművészetben, ha én nem játszom.
- Szerepel saját darab a következő évad tervei között?
- Nagyon sok jutott erre az évadra - végül is kettő és fél ilyen saját műből készült darabot rendeztem. Ezért az a tervem, hogy jövőre - egyelőre - csak a fióknak írok.