Ujj Mészáros Károly: ''A színházi neveletlenségem nagyon nagy szabadságot ad''
Rosznáky Emma készített interjút Ujj Mészáros Károllyal az Albert és Charlie című bemutatónkkal kapcsolatban.
Harmadszorra rendezel a Rózsavölgyi Szalonban. Mit jelent neked az itt folyó munka, a tér?
Nagyon érdekes itt dolgozni, mind a három próbafolyamat hihetetlenül jó hangulatú volt. Egyszer Pál Andrást megkérdeztem, ő miért jön ide játszani, és azt válaszolta, a játszás öröme miatt, és szerintem ez általában igaz mindenkire, hogy valamiféle örömforrás miatt jönnek a Rózsavölgyibe. Itt talán nem a véres önmegvalósításról és a karrierépítés mérföldköveinek fáradságos megalapozásáról szól a munka, hanem a játékról, és mindehhez társul egy adag alkotói szabadság is. És persze van benne valami kellemes, otthonos is. Az egész hely légköre ilyen, nemcsak a nézőtéren, hanem a kulisszák mögött is.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
