Ujj Mészáros Károly: ''A színházi neveletlenségem nagyon nagy szabadságot ad''
Rosznáky Emma készített interjút Ujj Mészáros Károllyal az Albert és Charlie című bemutatónkkal kapcsolatban.
Harmadszorra rendezel a Rózsavölgyi Szalonban. Mit jelent neked az itt folyó munka, a tér?
Nagyon érdekes itt dolgozni, mind a három próbafolyamat hihetetlenül jó hangulatú volt. Egyszer Pál Andrást megkérdeztem, ő miért jön ide játszani, és azt válaszolta, a játszás öröme miatt, és szerintem ez általában igaz mindenkire, hogy valamiféle örömforrás miatt jönnek a Rózsavölgyibe. Itt talán nem a véres önmegvalósításról és a karrierépítés mérföldköveinek fáradságos megalapozásáról szól a munka, hanem a játékról, és mindehhez társul egy adag alkotói szabadság is. És persze van benne valami kellemes, otthonos is. Az egész hely légköre ilyen, nemcsak a nézőtéren, hanem a kulisszák mögött is.
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk.
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét.
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges.
Interjúk
Interjúk
Művészek írták
