Hírek

Drága Piroskánk!
Büszkék és boldogok vagyunk, hogy a Rózsavölgyi Szalonba hoztad – Vörös Robi rendezésében – az egyetlen önálló estedet, amelynek a címe pontosan azt fejezi ki, aki Te magad vagy: EMBERI HANG.
Énekeltél, és történeteket meséltél az életedből. Akkor mondtad, hogy nem szereted, ha „legendának” neveznek, te „rendes iparosnak” tartod magad. Persze a „rendes” nálad nem kicsinyítés, hanem tartás. Az „iparos” nem szürkeség, hanem mesterségbeli biztonság. Az a fajta pontosság, amelyből egyszer csak művészet lesz. Az EMBERSÉG a Te tónusod, drága Piroska. A hang, amely csöndben is teljes.
Ezen az estéden egyszer hosszan beszéltél arról, hogy Kaposváron tanultad meg, a kötelességtudat nem jelszó, hanem ritmus: próbáról előadásra, szerepről szerepre átvihető figyelem. Hogy az ember nem a saját fénye körül kering, hanem a többiekhez igazítja magát. Hogy a csapat nem díszítőelem a pályán, hanem maga a pálya. Mennyi mindent mondtál el ezzel nemcsak a színházról, a színészetről, hanem az életről.
Kedvenc hasonlatod elsőre derűs és könnyű, de ha az ember beljebb halad vele, rájön, mennyire összetett: „Mi, színészek, olyanok vagyunk, mint a cirkuszi lovak – ha megszólal a trombita, emeljük a lábat, és boldogan megyünk a színpadra.” Nálad ez a boldogság nem póz. Nem elken, hanem kiélesít: a fájdalmat, a fáradtságot, az idő múlását.
Sokszor mondod: nem engedsz el senkit. Ha valaki egyszer a közeledbe került – mester, játszótárs, barát –, az marad. Nálad az „el nem engedés” hűség: a közös időhöz, a kimondott és ki nem mondott fogadalmakhoz. És igen, ugyanaz a hűség kísér be este a színpadra is: nem lehet nem menni, mert ez a közönségnek tett ígéret része.
Nyolcvan év: nagy szám. A mögötte álló estéket viszont nem lehet számolni. Mi abból élünk, amit ezekből az estékből kaptunk, kapunk. A pontosságod ritmusából, a bátorságod példájából, abból a furcsa, mégis megnyugtató bizonyosságból, hogy ha megszólal a trombita, te felemeled a lábad – és bemész.
Köszönjük a hűségedet a Rózsavölgyi Szalonhoz is, óriási öröm, hogy jelenleg is játszol nálunk örök játszótársaddal, Jordán Tamással. Ahogy az is boldogság számunkra, hogy mi szervezhettük a Szalonban azt az ünnepséget, amikor megkaptad a Psota Irén-díjat.
És szeretnénk, ha tudnád: ahogy Te nem engedsz el senkit, úgy mi sem engedünk el Téged. Köt a hűségeskünk: Hozzád.
Isten éltessen sokáig. Mindent hálásan köszönünk! Szeretettel: Zimányi Zsófia és a Rózsavölgyi Szalon csapata
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Művészek írták
Szerelem – Örkény Színház
A Szerelemben egy idős házaspár szerelmét ismerhetjük meg szuperközeliben, annak minden rétegződését, szépségét, fájdalmát egy betegség fénytörésében. Szegő György -
Művészek írták
Peter Lindbergh – Budapest Fotó Fesztivál
A Budapest FotóFesztivál és a Műcsarnok 2025-ben immár kilencedik alkalommal rendezi meg közös fesztiválnyitó kiállítását – idén Peter Lindbergh ikonikus fotóiból válogatva. A nemrég elhunyt fotóművész műcsarnoki tárlatát fia, Simon Brodbeck, a BPF eseményét Mucsy Szilvia, a fesztivál igazgatója nyitotta meg. Szegő György