A kecskeméti színház 2020 óta viseli hivatalosan a nemzeti színház címet. A megtisztelő rang mögött komoly teljesítmény, tehetség, alázat és hivatásszeretet áll. „Többéves munka volt, hogy idáig eljutottunk” – emlékezett vissza Cseke Péter direktor. – „Volt egy olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy az egész társulat olyan magas színvonalon teljesít, hogy a következő lépés csak a nemzeti minősítés lehet.

Az előkészítő munka már a 2010-es évek elején elkezdődött. A kritériumok egyike a több tagozatú működés volt, melynek megteremtése 2013-ban vált lehetővé, amikor Barta Dóra vezetésével megalakult a tánctagozat. „Onnantól kezdve már tudatosan úgy építkeztünk, hogy megfeleljünk a nemzeti színházak számára előírt szakmai elvárásoknak is.” 

Ezzel párhuzamosan a színház már akkor is olyan követelményeket teljesített, amelyek messze túlmutattak az alapfeladatokon. „A kulturális kormányzat azt látta, hogy itt nagyon komoly munka folyik. A cím elnyerésében Fekete Péter akkori kultúráért felelős államtitkár is komolyan támogatta a színházat, aki korábban rendezőként és igazgatóként is jól ismerte a vidéki teátrumok világát” – idézte fel Cseke Péter.

2020-ban aztán hivatalosan is nemzeti színházzá vált a kecskeméti teátrum. A cím egyfajta megerősítése volt annak a művészi színvonalnak és értékrendnek, ami mentén a társulat már hosszú ideje dolgozott.

Egy cím, ami kötelez

A 2020-ban elnyert nemzeti rang nemcsak erkölcsi elismerés volt, hanem iránytű is. „Ez a cím arra sarkall bennünket, hogy még nagyobb odafigyeléssel végezzük a munkánkat. A mi társulatunk egy fantasztikus közösség. Mindenki a tehetsége legjavát adja, minden pillanatban. Amikor megkaptuk, azt kértem mindenkitől, hogy gondolkodjon el azon, mit tud még pluszban tenni azért, hogy meg is tartsuk ezt a rangot.”

A kecskeméti színház egyik legnagyobb erőssége a stabil, elhivatott társulat. A tehetség, a munkamorál és az alázat kéz a kézben járnak – ezt a közönség is érzi. „Itt nincsenek allűrök, végtelenül alázatosak a művészek, az alkotók és a háttérben dolgozó munkatársak. Véleményem szerint ez ma Magyarország egyik legjobb társulata.”

A nemzeti rang nemcsak erkölcsi, hanem gyakorlati előnyöket is jelentett a színház számára. A megnövekedett támogatások révén például lehetőség nyílt a bérek emelésére, a pályázatok kiszélesítésére és a tagozatok megerősítésére.

Fontos cél a sokszínű repertoár

A vezetőség mindig a társulat fejlődését helyezi a középpontba. „Mindig arra figyelünk, hogyan tudnak fejlődni a színészeink, hogyan tudunk olyan feladatokat adni nekik, amik kihívást jelentenek. Nem az a fontos, hogy ki mit   szeretne megrendezni – mindig a társulat az első.”

A darabválasztásban is megmutatkozik ez a szemlélet: egyszerre jelennek meg kortárs magyar szerzők műveiből készült ősbemutatók, klasszikusok és közönségkedvencek, hiszen a cél a színes repertoár. Emellett pedig az is fontos, hogy a társulat minden évadban találkozzon olyan rendezőkkel, akik új impulzust tudnak adni a művészeknek.

A zenei és tánctagozat mellett az opera műfaja is megerősödött az elmúlt években. Ehhez hozzájárult az is, hogy Cseke Péter számára első direktorként töltött évében is fontos cél volt már a gyerekek zenei nevelése is. „Volt, hogy párnákat tettünk le az erkély  előterében és úgy hallgatták a gyerekek a Hamucipőcskét, a Diótörőt, a Varázslatos fuvolát, Mozartot vagy éppen Donizettit. Aztán már annyira sokan jöttek, hogy átköltöztettük az előadásokat a kamaraszínházba, végül a nagyszínpadra. Biztos vagyok benne, hogy azok a gyerekek, akik akkor részt vettek ezeken az előadásokon, felnőttként is visszatérnek.”

Az opera iránti érdeklődés pedig nagyon bíztató, egyre többen nyitottak erre a műfajra is. Már kortárs opera is megjelent a repertoárban: a legutóbbi évadban saját, felkérésre írt darabot is bemutatott a teátrum.

A direktor szerint fontos lenne, hogy a színházművészet – akárcsak az ének, a zene, a képzőművészet vagy a tánc – még hangsúlyosabban jelen legyen az iskolai oktatásban, és ne csak a drámatagozatos osztályokban. A Lázár Ervin Program ebben is kulcsszerepet játszik, hiszen lehetőséget teremt arra, hogy a gyerekek, diákok, kicsik és nagyok, évente legalább egyszer színházi élményhez jussanak. Emellett a kecskeméti színház külön figyelmet fordít arra, hogy a mélyszegénységben élő gyermekek is részesei lehessenek ezeknek az élményeknek: ősszel és tavasszal külön előadásokat szerveznek számukra.

A tervek készen állnak a felújításra 

Cseke Péter szerint a fejlődés lehetősége határtalan, de van, ami már elengedhetetlen: „Ez a színház 40 éve nem esett át komoly felújításon. Most 181-en dolgozunk itt, egy olyan épületben, amit 129 évvel ezelőtt még vándorszínházak kiszolgálására terveztek. A felújítási tervek készen vannak, és nagyon remélem, hogy belátható időn belül meg is valósulhatnak.”

A közönség szeretete ugyanakkor minden nehézségen átlendíti a társulatot. „Ez egy olyan afrodiziákum, ami életben tart bennünket. 475 előadást játszottunk ebben az évadban, de így sem tudtunk minden nézői igényt kielégíteni. Ez óriási boldogság, és megerősít minket abban, hogy jó úton járunk.”