Vörösmarty Mihály klasszikusát a társulat már közel egy éve nem játszotta, de a produkció felújítása - a szervezők meghívása nyomán - mégis magától értetődő volt, hiszen a darabválasztás szimbolikusan is illeszkedett a Harag György Centenáriumi Emlékhét programjába. A szatmári társulat alapítója, igazgatója és főrendezője maga is színpadra vitte ugyanis a Csongor és Tündét, Kolozsváron, művészi kiteljesedésének helyszínén, rendezésére pedig máig sokan emlékeznek.

Sokan voltak kíváncsiak a szatmári produkcióra is a Kincses város magyar színházában: telt ház előtt játszott a társulat, a négyórás, három felvonásos előadást pedig a közönség hosszas tapssal jutalmazta.

Ezt követően a színház büféjében koccintottak az emlékhét meghívottai és szervezői, illetve közösen fogyasztották el a mester “születésnapi tortáját” is, amelyet Harag Ilona, Harag György özvegye vágott fel.

“Harag György kolozsvári Csongor és Tündéje a kommunizmus idején leginkább elvándorolni készülő fiatalok nem túl sok reménnyel kecsegtető helyzetéről, illetve a kommunizmus levitézlett szereplőinek sorsáról szólt. Most pedig egy egészen más előadást láttunk, amiről sokat lehet majd beszélni. Néha shakespeare-i dimenziókba emelkedett, de itt csak egy-két erényét próbálnám kiemelni: nagyon rég nem láttam olyan Csongor és Tünde előadást, melynek minden mondatát értettem, aminek a költészete ilyen jól működött. Egy nagyon nagy erőpróbát, egy nagyon jó együttes munkát is láttam. (...) Fél éven belül ez a Harag György Társulat második vendégszereplése Kolozsváron, a nagy sikerű Raszputyin után. Mindkettő nagyszabású előadás volt, és azt hiszem ezzel kezdetét veheti egy gyakoribb előadáscsere a két színház között” - fogalmazott Tompa Gábor, a kolozsvári színház igazgató-főrendezője.

“Méltó ünneplés volt, alapító mesterünk tiszteletére. Köszönöm a szervezőknek és a Harag-tanítvány Tompa Gábornak, hogy éppen ezen a napon léphettünk fel a Csongor és Tündével - abban a színházban, ahol alapítónk pályája kiteljesedett és ahol utoljára éppen Csongor és Tündét rendezett, 1984-ben. Egyetlen színházi estében egyesült szimbolikusan alfa és omega, kezdet és vég. A két legfontosabb társulat Harag György életében: Szatmár és Kolozsvár. A rendezői, igazgatói (sőt, pedagógusi) pályakezdése társulataként - Kulcsár Edit megfogalmazását idézve: mi “Harag György örök fiatalságát” hordozzuk, és ezt hoztuk el magunkkal a közös ünnepre” - mondta Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat igazgatója.