Megrendítően és megindítóan szép előadás született Cyril Gély darabjából: A Díj
Lise Meitner és Otto Hahn párbeszéde, vitája egy különös "egyenlet" - tudományról, barátságról, árulásról, egyenrangúságról, háborúról, maradásról, menekülésről. Atombombáról. Az igazságról és a felelősségről.
A világ két nagy tudósát, Lise Meitnert és Otto Hahnt Kiss Mari és Seress Zoltán játsszák. Hahn feleségét Szorcsik Kriszta. Rendező: Herendi Gábor.
Otto Hahn német kémikus készül a Nobel-díj átvételére 1946. december 10-én, kedden, a havas Stockholmban. A díjat két évvel korábban ítélték oda neki az atommaghasadás 1939-es felfedezéséért, de a háború miatt később tartották meg a ceremóniát. Már írja az ünnepi beszédét. Koncentrál. Javítgat a szövegen. Kihúz, beír. Megpihen. Zenét hallgat. Elbóbiskol. És akkor hirtelen betoppan a szállodai lakosztályába Lise Meitner fizikus, egykori barátja, tudóstársa, akivel évtizedeken át számos közös felfedezésük volt még Berlinben, ahonnan a zsidó származású Lise Meitnernek 1938-ban menekülnie kellett. Azóta nem találkoztak. Pedig együtt kezdtek bele az uránatom-kísérleteikbe. Sőt, Lise Meitner az, aki Hahn számára magyarázatot és nevet adott - már Stockholmból, levélben - az atommaghasadásra. Társfelfedező így. Csakhogy Hahnnak egyedül ítélték oda a Nobel-díjat, ő pedig nem említette egyetlen megnyilatkozásában, cikkében sem Lise Meitner nevét. Ott, a szállodában, amely előtt már gyülekeznek a fotósok, újságírók, Lise Meitner számvetésre készteti Otto Hahnt...
A színes fényképeken A Díj című előadás Lise Meitnere és Otto Hahnja, Kiss Mari és Seress Zoltán.
A Díj februári előadásaira már nincs jegy. Fogynak a helyek a márciusi előadásokra is. De már válthatnak jegyet áprilisra is, akár online jegyvásárlási felületünkön is >>>
Köszönjük, hogy jönnek hozzánk, hogy velünk vannak, Önök nélkül ez nem menne.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.
Interjúk
Interjúk
Interjúk
