Hírek
De mi lett a nővel? – Tasnádi Csabával az örök kérdésről beszélgetett Dzsubák Tamás a kultura.hu-n
Mikor látta először ezt a darabot?
Az ősbemutató a győri Padlásszínházban volt, 1997-ben. Én a születése után viszonylag hamar láttam, és annyira szerettem, hogy amikor nem sokkal később a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója lettem, már az első évadomban meghívtam bérletes előadásnak a Krúdy kamaraszínpadra. Gyabronka József, Honti György és Horváth Lajos Ottó volt benne a három szereplő.
Azóta is a szívem csücske ez a darab, és hálás vagyok a sorsnak és persze Szabó Ágnesnek, a Gózon Gyula Kamaraszínház igazgatónőjének, hogy megkérdezte tőlem: a mostani helyzetben, amikor a színházuk a rekonstrukció miatt otthontalan, és különböző befogadóképességű térben van lehetőségük játszani, mit gondolok, milyen kamarajellegű darabot érdemes színre vinniük. Elsőként ez a Csehov-novellafüzér jutott eszembe, amit Kiss Csaba kitűnően dramatizált. Csehov varázslatos női alakokat írt meg a drámáiban: egyszerre nagyon szerethető és ellenszenves figurákat. Mindegyik megérthető, esendő, kritizálható a bonyolultságában szinte megfejthetetlen emberi mélysége miatt. A nagy orosz drámaköltő novellistaként is megcsillogtatta fantasztikus lélekbúvár képességét.
Ez a darab rajta volt a bakancslistáján?
Nincs színházi bakancslistám. A színházat egyszerűen szeretni kell csinálni, és addig nem nyugodni, amíg a darab fel nem kelti az érdeklődésedet, és meg nem leled benne az örömforrásodat. Számomra nincs kedvelt vagy vágyott rendezés: az anyagot addig kell formálni, amíg meg nem szereted, amíg örömet nem tud szerezni. Persze nemcsak magunknak, hanem a játszó színészeknek és legfőképpen a közönségnek. Minden egyes darabra alkotásként kell tekinteni: megmunkálandó tárgyként kell kezelni, amiből jó esetben valami egyszeri és megismételhetetlen alkotás, műtárgy születik. Mindenevő vagyok, műfajtól függetlenül bármit szívesen rendezek. Legyen az tragédia vagy vígjáték, zenés előadás vagy gyerekdarab. Mindegyikre szüksége van a befogadónak.
-
Interjúk
Az életem nyomokban tartalmaz boldogságot
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra! Lovas Ildikó -
Interjúk
„Amit másképp csinálnék, mert nagyon jó élmény volt nekem a rendezés
Először tehát erről a „kalandjáról” kérdeztem Kertész Pétert, aki ha jól számolom hivatalosan 60 esztendeje van a pályán, hiszen 1965-ben diplomázott, igaz, már főiskolásként is voltak sikerei. Lovas Ildikó -
Interjúk
Beleszülettem a színház világába
Cseke Péter 18 éve vezeti a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházat. Vallja, hogy egy színház akkor jó, ha úgy működik, mint egy könyvtár: mindenki megtalálja a kedvére valót. Zsigmond Lilian






















