Különleges este volt Járai Máté számára az „Együtt a művészetért!” Díjátadó Gála. Egyrészt azért, mert Märcz Fruzsinával a rangos esemény házigazdái voltak, másrészt pedig két díjat is átvehetett a színművész. „Nekem ez egy nagy este volt. Nagyon szeretem az ilyen típusú gálákat. Imádom benne a házigazda szerepet is, amit most már harmadik éve osztott rám a színház vezetősége. Nagyon jólesett, hogy a nézők engem választottak az évad legjobb színészének. Nagy becsben fogom tartani ezt a díjat, mert fontos mérföldkő a pályámon. Sosem titkoltam, hogy imádok díjat kapni, mert úgy érzem, hogy egy ilyen elismerés mindig a rengeteg befektetett energiának a gyümölcse” – emelte ki Járai Máté, akinek ebben az évadban volt egy komfortzónán kívüli szerepe is, méghozzá Az Ackroyd-gyilkosság Poirot-ja. Úgy véli, hogy ebben a díjban benne volt ez az alakítás is.  

Poirot különleges feladatot jelentett Járai Máté számára, a pályája során ugyanis még sohasem játszott ilyen típusú karaktert. „Voltak már komoly szerepeim, de egyik sem volt ennyire ikonikus figura. Nekem Poirot is egy nagy ajándék volt, de az is, hogy Kovács Lehellel közösen dolgozhattunk ebben az előadásban.”

A gálán kiderült az is, hogy a nézők szavazatai alapján melyik lett a legjobb kisszínházi előadás. Ezt az elismerést az Oscar című vígjáték érdemelte ki, amiben Máté alakította Barnier-t, a szappangyárost. „Ennek az elismerésnek talán még a legjobb színész díjánál is jobban örülök, mert az egy igazi, megfeszített csapatmunka volt, és elképesztő tempóban kellett próbálni. Ezúton is köszönöm a rendezőnek, Besenczi Árpádnak, hogy tényleg „ostorral vert bennünket”- természetesen idézőjelben - azért, hogy ez az előadás elkészüljön. Az Oscart szerettem a legjobban játszani, méghozzá azért, mert pontosan tudom, hogy megnevettetem azokat a nézőket, akik jegyet vettek rá. Az embereknek most érezhetően nagyon nagy szükségük van a vígjátékra és az önfeledt szórakozásra. Nem vagyok agykutató, és sajnos nem én fogom felfedezni a rák ellenszerét sem, de arra a pár órára, amíg megnéznek egy előadást, felhőtlen kikapcsolódást tudok nyújtani a nézőknek.”

Az Ackroyd-gyilkosság és az Oscar mellett az idei évadban Járai Máté harmadik előadása a Ma este megbukunk volt. Ez a darab egy igazi jutalomjáték volt a színművész számára. „Az is egy igazi csapatmunka volt, ami a fizikai erőnket sem kímélte. Ráadásul Nagy Sanyi barátom is játszott benne, akivel már huszonéves barátságot ápolunk. Egy nagyon jó évadot tudhatunk magunk mögött, és mindazoknak, akik engem kedvelnek, jó hír talán, hogy a következő évadom is hasonlóan izgalmas lesz. Az első feladatom a Lili bárónő című előadás lesz, amiben Frédit játszom majd. Ezzel a darabbal egyszer már találkoztam a pályám során, akkor Balázs Péter rendezte a Szolnoki Szigligeti Színházban. Az édesapámat, aki már nincs köztünk, Alfrédnak hívták, és őt is Frédinek becézték. Minden egyes alkalommal, amikor az előadásban meg fognak szólítani, akkor ő fog eszembe jutni. Minden rossz tulajdonsága ellenére nagyon szerettem az édesapámat, és éppen ezért ez a darab számomra egy fontos állomás lesz.” 

A következő évadban megvalósulhat Járai Máté régóta dédelgetett álma is. Ez pedig a Marimama című előadás lesz, ami a nagymamájához, Törőcsik Marihoz fűződő kapcsolatáról szól majd. „A közönség a lelkemnek egy olyan szegmensét fogja megismerni, amit eddig még Kecskeméten nem mutattam meg. Rengeteg családi történettel igyekszem megszínesíteni ezt az estét. Lesz egy zongoristám, aki el fogja játszani azokat a dalokat, melyeknek a szövegét a nagyapám, Maár Gyula, Kossuth-díjas filmrendező írta, a zenéjüket pedig Selmeczi György szerezte. Ezek olyan sanzonok, amik kifejezetten Marimamának íródtak, és az ő kvalitásaihoz mérten fantasztikusak. Gyulai Eszterrel, az előadás dramaturgjával fogjuk ezeket a dalokat és az én Marimamához fűződő történeteimet egy előadássá fűzni” – árulta el Máté, aki számára a következő évad tartogat még egy izgalmas feladatot. Hogy ez egészen pontosan mi lesz, az egyelőre maradjon titok. 

A közönség által odaítélt két díjjal nem csupán az évad zárult le a színművész számára, hanem egy nagyon fontos korszak kezdődött el az életében. „Valamit most már kezdek elhinni magamról így, 46 évesen, méghozzá azt, hogy színész vagyok. Ezt nagyon sokáig nem mondhattam el magamról, mert nemcsak a magamba vetett bizalom nem volt elég erős ehhez, hanem azt éreztem, hogy szakmailag még fejlődnöm kell. Tudom, hogy a fejlődés vágya soha nem fog elmúlni, de ezek a visszajelzések odakerülnek a lelkemnek arra a polcára, ami megerősít. Úgyhogy nagyon hálás vagyok a közönségnek ezekért a díjakért.”