A PH21 Galéria szeretettel meghív minden kedves érdeklődőt Gálos László Hagyaték című kiállítására a Szkéné Színház előterébe.
A megnyitó időpontja: 2025. február 28. 19h
A kiállítást Jász Borbála filozófus, művészettörténész, a Galéria igazgatóhelyettese nyitja meg.
HAGYATÉK
Sajátos hangulattal bírnak a helyek, amik egy-egy gyűjtemény őrzésére szolgálnak. Egyszerre jelenik meg bennük a vágy a végleg lezárult múlt újjáteremtésére, a mindent elborító jelen megragadására és az elmúlás bizonyosságát hordozó jövő megszelídítésére.
Minden gyűjtemény egy kísérlet az örökkévalóság megragadására. Reménytelen, de soha fel nem adható küzdelem közös hagyatékunk, az emberi civilizáció fejlődésének feldolgozására. Avagy hiábavaló erőfeszítés az idő múlásába kódolt felejtés, a minden létezőt magáénak tudó enyészet megállítására. Hiábavaló, hiszen maradjanak meg akár évezredekig a tárgyak, melyek hordozzák szellemiségünk lenyomatát, az emberi mércével mért eónok észrevétlen pillanatok csupán az világmindenség időtlenségében.
Küzdeni a megváltoztathatatlannal az elérhetetlenért maga a melankólia. Az a fajta melankólia, amit eleve magában hordoz minden nedves kollódiumos kép a maga örök tökéletlenségével és mélysötét tónusrendjével. Az ambrotípia, mint kép éppen olyan, mint a tudatunk: egy leheletfinom, de felfoghatatlan mélységű réteg egy törékeny anyagdarabka felszínén. Mégis, ha gondosan őrizzük, örök életű – legalábbis emberi mércével.
A könyv-, irat- és műgyűjtemények fényképezése nedves kollódiumos eljárással pont olyan sziszifuszi, de éppen olyan szép és fontos feladat, mint maguknak a gyűjteményeknek a felépítése és őrzése. A hagyatékunk megóvásának szentelt helyeken létrehozott egyedi és megismételhetetlen képek nem csak a teret, a tárgyakat, de az azokat megalkotó emberi szellemet is megörökítik, ezáltal emelve műalkotássá azokat az ismeretlen, mégis felbecsülhetetlenül fontos kulturális gócpontokat, melyeket általában egyszerűen csak úgy emlegetünk: raktár.
Gálos Lászlót a szubjektum és az „objektív” valóság viszonya foglalkoztatja. Az érzékelés és a megismerés határait feszegetve 2015 óta szinte kizárólag nedves kollódiummal készíti fotográfiáit. Azóta tizenöt egyéni kiállítás mellett több, mint száz csoportos kiállításon, illetve fesztiválon mutatta be fotóit, performanszait és videómunkáit négy kontinens tizenhat országában. Az InstArt Csoport, az L1 Független Művészek Közhasznú Egyesület és a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja.
A projekt a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon.
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László.