Hírek
![](/cikkkep/normal/23987.jpg)
Magyar Ezüst Érdemkereszt, Erkel Ferenc-díj és Prima Díj áll Károly Kati neve mellett, de még ezektől az impozáns kitüntetésektől is fontosabb a tény, hogy nélküle a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színpadán nem születnének zenés előadások. Bár fontos visszajelzések ezek a díjak, elárulta, egyikre sem számított, és természetesen nem a kitüntetések megszerzése motiválja a mindennapokban, hanem annak a csodának a létrehozása, amit a közös alkotómunka jelent az újabb és újabb produkciókban.
Kati 15 éve a kecskeméti teátrum zenei vezetője. Csodálatos szakmai utazásnak tartja ezt az időszakot, ami alatt nemcsak a kollégáit kedvelte meg, hanem Kecskemétet is – mindig jó érzéssel és megnyugvással tölti el, amikor a városba érkezve meglátja a Kecskemét táblát.
Januárban debütált a gondozásában az Előjáték Lear királyhoz című opera-ősbemutató, most pedig már gőzerővel dolgozik a zenei tagozattal és Szente Vajk rendezővel A trón című musicalen, amelyet márciusban mutat be a színház. Mi már nagyon várjuk! Önök is?
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka.”
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak. Farkas Éva