Bármit mondhatsz – Szeret, nem szeret, miért nem szeret?
Április 11-én bemutattuk legújabb előadásunkat, melyről a Színházat nekünk portál is beszámolt. Köszönjük!
Kovács Patrícia szívszorítóan játssza a válságba került női szív valamennyi dilemmáját. A nőt, aki hosszas vívódások után, újra és újra végiggondolva az életét meghoz egy nehéz döntést, melyhez úgy tűnik, tartani fogja magát, és ez kölcsönöz a személyiségének egy áttörhetetlen ridegséget és behozhatatlan távolságot. Schmied Zoltán arcán és szemében a kezdeti menekülés után az értetlenség, a lefagyás, az okkeresés jelenik meg. A kész tények elé állított férfi tehetetlensége. Szerintem óhatatlan, hogy az egyik, vagy a másik szereplővel jobban azonosuljunk, ha átéltünk már ilyen helyzetet.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak.