A Magam Asszonya Vagyok

monodráma 35 szereppel

A darabot fordította és a címszerepet játssza: Várnai Szilárd

Rendezte: Czeizel Gábor

Charlotte szerethető transzvesztita, muzeológus – vagy Stasi ügynök? Egy német majd keletnémet, majd újra német „hölgy" élete – XX. századi történet Megismerhető-e teljesen egy emberi sors az emlékezésekből – a drámaíró dilemmája…

Doug Wright elismert, számos díjat nyert amerikai drámaíró neve a magyar nézőknek a „Sade márki pennája" („Quills") című mozifilm forgatókönyvírójaként lehet ismerős. „A Magam Asszonya Vagyok" című monodrámája (361 Broadway előadás után amerikai turnék és most európai – a mi előadásunk európai bemutató volt e nagy szériás ősbemutató után!) egy valós személyről, Charlotte von Mahlsdorf-ról, született Lothar Berfeldéről, egykori kelet-német állampolgárról szól, aki 16 éves kora óta a náci rezsim majd később a kommunista diktatúra ideje alatt is női ruhába öltözött férfiként nyíltan vállalta maga választotta női nemi identitását.

Élettörténete ennél még sokkal többet is tartogat.
Charlotte nem csak transzvesztita és muzeológus, hanem ügynök is volt: négy éven át illegális antik-kereskedelemről írt jelentéseket.

A darab e nagy ívű, több, mint 60 évet átfogó tragikomikus életút nyomon követésére tesz kísérletet, megpróbálja ellentmondásaival együtt megrajzolni Charlotte alakját.

Doug Wright 1992. augusztus 8.-án találkozott először Charlottéval, s e találkozás hatására határozta el, hogy darabot ír róla. A kezdeti elragadtatás után egyre több derült titokra is fény derült, s így a drámaírónak szembesülnie kellett: követendő példakép helyett egy esendő ember portréját rajzolja meg – s egyben a saját szembesülését azzal, hogy a világ mennyivel bonyolultabb a képzeletnél. Így főszereplőként egy ellentmondásos személyiséget kaptunk, viszont igazi drámát, melyben Charlotte életének konfliktusai mellett átélhetjük a szerző meghasonlását is témájával.

A darab aktualitását éppen ez adja: az író különböző álláspontokat vonultat fel, meghagyva a nézőnek a lehetőséget, hogy maga válaszolja meg a kérdést: hogyan ítéljük meg egy ember életművét ügynökmúltjának ismeretében? Volt-e mindenkinek szabad választása? Felmentő körülmény-e a kényszer?

A színdarab formai bravúrja, hogy a harmincöt szerepet egy színész játssza el a darabban, méghozzá Charlotte jelmezében, mintha Charlotte kényszerű alakváltozásait látnánk a történelem olykor gerinctörő kerekei alatt.

Akárhogyan is ítéljük meg Charlotte ellentmondásos életútját, semmiképpen nem tudjuk kivonni magunkat személyiségének varázsa és történeteinek groteszk humora alól. A szerző gondoskodik arról, hogy rekeszizmunk se sokat pihenjen, és a mai kor politikusainak, médiaszemélyiségeinek széles tárházát vonultatja fel, miközben remekül egyensúlyoz tragédia és komédia közt. Darabja egyszerre lírai vallomás a kötélen egyensúlyozó túlélőművész és mindent megőrizni vágyó muzeológus Charlotte von Mahlsdorfhoz, frivol társadalmi szatíra, hidegháborús thriller és korhű történelmi beszámoló a XX. századi Németország viharos fordulatairól.

Díjak:

- a LEGJOBB ALAKÍTÁS díja Várnai Szilárdnak (Fringe Fesztivál)

- az EUROPAI KULTURFÓRUM „Tolerancia-Díj”-a

- a LEGJOBB ALTERNATÍV ELŐADÁS (2006) – a Fővárosi Önkormányzat Színházi Díja


Részletek a kritikákból:

A kaméleonszerepben Várnai Szilárd egymaga benépesíti a színpadot … Czeizel Gábor szárazon pontos rendezése
(MGP)


A darab egy ugyancsak valós személy, a kisfiúnak született Lothar Behrfelde, utóbb Charlotte von Mahlsdorf asszony életének története, egyben egy vallásos környezetben felnőtt meleg író (maga Wright) és e furcsa asszony találkozásának meséje, továbbá azon felismerés lenyomata, mely szerint hinni kell ilyen mesékben ahhoz, hogy higgyünk magunkban isA darab egy ugyancsak valós személy, a kisfiúnak született Lothar Behrfelde, utóbb Charlotte von Mahlsdorf asszony életének története, egyben egy vallásos környezetben felnőtt meleg író (maga Wright) és e furcsa asszony találkozásának meséje, továbbá azon felismerés lenyomata, mely szerint hinni kell ilyen mesékben ahhoz, hogy higgyünk magunkban is.
(Színház)


Várnai Szilárd itt áll egyedül, fekete szoknyában és szürke blúzban, fekete kendővel a fején, eljátszik három nagyobb szerepet és vagy harminc kicsit. Bátor, színes, felszabadult. Jó, hogy létrehozták ezt az előadást. Az ember betekinthet a többszörösen ismeretlenbe.
(Stuber Andrea)


A Czeizel rendezte Wright-monodrámában egy fiatal színész, Várnai Szilárd remekel. A játék során egymaga harmincöt, különböző karaktert jelenít meg, s érzékenyen lavírozik Mahlsdorf összetett, ellentmondásos személyiségének útvesztőjében. A kiszolgáltatottságról, elvhűségről, büszkeségről szóló história nem pusztán fojtogató történelmi időkbe kalauzol, de egyetlen, nem mindennapi élettörténet fényében az embernek maradás alternatíváit is megmutatja. Az első budapesti Fringe Fesztiválon győztes előadás színészi jutalomjáték, élvezetes, magával ragadó bravúr.
(EXIT)


Várnai Szilárd (aki maga fordította is a drámát) harmincöt figura bőrébe bújik a közel két és fél óra alatt. Rendkívül plasztikusan állítja elénk Charlotte finom, tartózkodó, pedáns lényét, a gyöngysorát szégyenlősen morzsolgató mozdulatait. Alakítása hiteles, szuggesztív és magával ragadó. Wright rafináltan bölcs, szellemes darabja Czeizel Gábor rendezésében a közelmúlt egyik legfontosabb, legelgondolkodtatóbb előadása a közelmúltról és napjainkról.
MARIK NOÉMI (Criticai Lapok)


Hasonlóképpen (t.i: a Kazamatákhoz) erős politikai aktualitású és emocionális kihívás volt A magam asszonya vagyok című monodráma Várnai Szilárd előadásásban, Czeizel Gábor rendezésében.
(SZŰCS KATALIN ÁGNES a Színikritikusok Díja jelölésekor)



Színházi szempontból minden alá van rendelve a színészi lehetőségnek, a sok szerep eljátszásának. Várnai Szilárd bravúrosan oldja meg a feladatot, tökéletesen birtokában van az alapkarakternek (a főszerepben akcentussal beszél, mint aki amerikai barátjának meséli el az életét), és jól győzi a különféle figurák közti váltogatást is. Külön figyelmet érdemel a nyelvi fölény, magyarul is, az idegen nyelvű szövegek – magyar színpadon ritkán pontos – kiejtésében úgyszintén.
(KOLTAI TAMÁS)


Várnai Szilárd példás visszafogottságot tanúsított az anyag kezelése során. Charlotte nem egzotikus paradicsommadár, ahogyan az átlagember (legalábbis Kelet-Közép-Európában) a prostituáltak alapján a transzvesztitákat elképzeli, hanem puritán, vidékies ruhákba öltözött, megnyerő idős nő, férfitestben női lélekkel és férfiaggyal (akinek értékrendjében az első helyen mindig a bútormúzeum marad, utána az órák, s csak harmadsorban jöhet a szerelem). Tökéletesen összhangban van önmagával, csak a világ nincs összhangban vele. Két homofób diktatúrából is kijutott neki, cipelhette mássága külön terheit, megpróbált nemcsak túlélni, de élni is, bútort gyűjtött, és titkos melegbárt vezetett, a demokrácia először hőssé avatta, ügynökmúltja azonban kegyvesztetté tette, és emigrációra kényszerítette. A darab (és a rendezés) jó aránnyal adagolja a rendhagyót és a köznapian ismerőst....
(SZÍNHÁZ, 2008. január)