Ha a színháznak az a feladata, hogy beleavatkozzon korának szellemi atmoszférájába és tükröt tartson lelkiismeretének is – akkor Székely Csaba maximálisan teljesíti ezt a feladatot. Amennyire fanyalog az ember, hogy nem drámáról, nem színdarabokról beszélnek már a szerzők, hanem alakítható szövegekről, közben azt is látnia kell, hogy műhelymunka folyik a legteljesebb egyet- vagy egyet nemértésben, amiben részt vesz maga a darabíró is.