Csehov - száz év múlva...
Ezek a találkozók a kelet-közép-európai térség közérzetének és problémaérzékenységének megbízható barométerei...
Immár ötödik alkalommal rendezi meg a Zsámbéki Szombatok nemzetközi tematikus színházi fesztiválját, melyhez szakmai konferencia is kapcsolódik.
Bíró Béla, e konferenciák egyik visszatérő résztvevője a múlt évben így fogalmazott: „Ezek a találkozók a kelet-közép-európai térség közérzetének és problémaérzékenységének megbízható barométerei.” Az első három fesztivál egy-egy klasszikus dráma köré szerveződött. Első alkalommal, 1998 nyarán megrendezett Don Juan – háromszor című nemzetközi találkozónk a vártnál is nagyobb szakmai és közönségsikert aratott. A három előadás a Kijevi Nemzeti Színház, az Aradi Nemzeti Színház és a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása volt.
Az 1999-es évadban az öt előadásból álló fesztivál témája Shakespeare Szentivánéji álom című műve volt. Ekkor történt meg először, hogy a tematikus nemzetközi találkozón a Zsámbéki Nyári Színház saját előadása is szerepelt.
2001-ben az Antigoné volt a fesztivál témája, melynek keretében már két önálló bemutató is készült: Szophoklész Antigonéja Bocsárdi László, és Glowaczki Antigoné New Yorkban című műve Árkosi Árpád rendezésében.
2002-ben a tematikus fesztivál a Háború - most? címmel a háborúhoz való viszonyunkat próbálta vizsgálni. A szakmai tanácskozás a kortárs dráma és a meghatározó élmények kapcsolatát vizsgálta, valamint azt, hogy ennyire „közeli” kataklizmák feldolgozására vállalkozó színházi előadás milyen reménynyel indul a nézők meghódítására.
A meghívott előadások mellett : Kovács Kristóf Csontzene című műve, Verebes Ernő: Kioldás - tanulmány egy végkifejlethez, és Keefee: A városban című darabja volt a Zsámbéki Nyári Színház saját bemutatója.
E tematikus fesztiválok szakmai programjain a színházelméleti szakemberek egyik fő témája az, hogy különböző országokban különböző társadalmi-szociológiai-politikai körülmények között élő alkotók az azonos téma esetében milyen más speciális alkotás-lélektani helyzetből szemlélik az azonos drámai anyagot, és megjelenítésének milyen más eszközeivel kísérleteznek.
Az idei találkozó Csehov drámái köré szerveződik. A program legkiemelkedőbb eseményének az Udinei Kortárs Művészeti Központ Sirálya ígérkezik, melynek rendezője Eimuntas Nekrosius. Az előadás sajátos érdekessége, hogy Nekrosiusnak egy olyan rendezését láthatjuk majd, melyet nem saját színházában, saját színészeivel, hanem egy egészen más közegben, Olaszországban az Udinei Kortárs Művészeti Központ által összegyűjtött legkiválóbb olasz színészekkel készített el.
A román színházi élet egyik legfontosabb műhelye napjainkban Sepsiszentgyörgyön működik. A Bocsárdi László fémjelezte magyar társulat mellet az Andrei Muresan Színház létrejötte nem tűnt különösebben indokoltnak. Néhány év alatt azonban a fiatal román színház egyik jelentős bázisává nőtt ez a társulat. Nagy várakozással nézhetünk mostani bemutatójuk, a Három nővér elé.
A belgrádi Szerb Nemzeti Színház megjelenésével egy újabb, eddig Zsámbékon még nem látott helyről, a szerb színház jelen állapotáról mutat érdekes képet Cseresznyéskert - előadásuk.
Bíró Béla, e konferenciák egyik visszatérő résztvevője a múlt évben így fogalmazott: „Ezek a találkozók a kelet-közép-európai térség közérzetének és problémaérzékenységének megbízható barométerei.” Az első három fesztivál egy-egy klasszikus dráma köré szerveződött. Első alkalommal, 1998 nyarán megrendezett Don Juan – háromszor című nemzetközi találkozónk a vártnál is nagyobb szakmai és közönségsikert aratott. A három előadás a Kijevi Nemzeti Színház, az Aradi Nemzeti Színház és a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása volt.
Az 1999-es évadban az öt előadásból álló fesztivál témája Shakespeare Szentivánéji álom című műve volt. Ekkor történt meg először, hogy a tematikus nemzetközi találkozón a Zsámbéki Nyári Színház saját előadása is szerepelt.
2001-ben az Antigoné volt a fesztivál témája, melynek keretében már két önálló bemutató is készült: Szophoklész Antigonéja Bocsárdi László, és Glowaczki Antigoné New Yorkban című műve Árkosi Árpád rendezésében.
2002-ben a tematikus fesztivál a Háború - most? címmel a háborúhoz való viszonyunkat próbálta vizsgálni. A szakmai tanácskozás a kortárs dráma és a meghatározó élmények kapcsolatát vizsgálta, valamint azt, hogy ennyire „közeli” kataklizmák feldolgozására vállalkozó színházi előadás milyen reménynyel indul a nézők meghódítására.
A meghívott előadások mellett : Kovács Kristóf Csontzene című műve, Verebes Ernő: Kioldás - tanulmány egy végkifejlethez, és Keefee: A városban című darabja volt a Zsámbéki Nyári Színház saját bemutatója.
E tematikus fesztiválok szakmai programjain a színházelméleti szakemberek egyik fő témája az, hogy különböző országokban különböző társadalmi-szociológiai-politikai körülmények között élő alkotók az azonos téma esetében milyen más speciális alkotás-lélektani helyzetből szemlélik az azonos drámai anyagot, és megjelenítésének milyen más eszközeivel kísérleteznek.
Az idei találkozó Csehov drámái köré szerveződik. A program legkiemelkedőbb eseményének az Udinei Kortárs Művészeti Központ Sirálya ígérkezik, melynek rendezője Eimuntas Nekrosius. Az előadás sajátos érdekessége, hogy Nekrosiusnak egy olyan rendezését láthatjuk majd, melyet nem saját színházában, saját színészeivel, hanem egy egészen más közegben, Olaszországban az Udinei Kortárs Művészeti Központ által összegyűjtött legkiválóbb olasz színészekkel készített el.
A román színházi élet egyik legfontosabb műhelye napjainkban Sepsiszentgyörgyön működik. A Bocsárdi László fémjelezte magyar társulat mellet az Andrei Muresan Színház létrejötte nem tűnt különösebben indokoltnak. Néhány év alatt azonban a fiatal román színház egyik jelentős bázisává nőtt ez a társulat. Nagy várakozással nézhetünk mostani bemutatójuk, a Három nővér elé.
A belgrádi Szerb Nemzeti Színház megjelenésével egy újabb, eddig Zsámbékon még nem látott helyről, a szerb színház jelen állapotáról mutat érdekes képet Cseresznyéskert - előadásuk.
