Öt ember, történelmünk öt prototípusa, egy zárt helyiségben. Mindenkinek az a célja, hogy kijusson innét, kivéve azt, aki éppen a hatalmat (a stukkert) birtokolja és használja. Van kulcs a kivezetõ kapuhoz, fel van akasztva, de akinél a revolver, az mindig megakadályozza, hogy a többiek leakasszák. A stukker körbejár, mindenki másképp gazember és másképp kiszolgáltatott a hatalombitorlás komédiájában. Mint kiderült, az 1966-ban keletkezett mondanivaló semmit nem vesztett aktualitásából a rendszerváltással, a Nagyszovjet Birodalom széthullása után sem. Nyilván nem véletlen, hogy 1990-tõl nemhogy elapadtak volna, hanem sűrűsödtek a „Stukker” bemutatói nemcsak itthon és az egykori keleti blokk országaiban, hanem a nagyvilágban is, Londontól Amerikáig. A szerzõ ebben a komédiában azért röhög és röhögtet, nehogy a világ folyása láttán sírva fakadjunk…