„Én Tóttal érzek, de az Őrnagy is én vagyok" (Örkény István) A Tóték Örkény legismertebb, az egész világon nagy sikerrel játszott műve. Hősei - a Tót família - egy csendes mátrai falucskában élnek, ahova szabadságra érkezik a katonafiuk parancsnoka, akit megviselt a frontszolgálat.

A műben egy bohóctréfa humorával ábrázolja a szerző, ahogy a nagy tiszteletben álló tűzoltóparancsnok és a hősszerelmes őrnagy helyzete megfordul. Tót megalázkodik és lealacsonyodik, ezzel szemben az őrnagy magasabb rendűvé válik. A történetet a két szereplő közötti feszültség hajtja előre. A cselekményt azonban valójában a postás irányítja, hiszen - míg mi ismerjük a valódi eseményeket -a szereplők csak arról értesülnek, amit a postás tudatni a kar velük.

A történet lezárása éppoly groteszk, mint maga a mű. „Az az alapvető véleményem, hogy az embereknek a cselekvés az utolsó és egyetlen reménye" - írja Örkény. Ha átteszem groteszk közegbe, ez úgy fogalmazható meg, hogy cselekedni kell, még akkor is, ha a cselekvés már értelmetlen, céltalan.

Csiszár Imre