Az előadás a harmincas éveiben járó Petr nézőpontjából mutatja be az őt körülvevő világot. Próbál eligazodni az emberi kapcsolatok bonyolult útvesztőjében. Mintha mindenki megbolondult volna kicsit. Szülei, barátja, barátnője, szomszédai, a főnöke. De ők ugyanezt gondolják róla, és egymásról is. Mindegyikük tökéletesen érthető okokból, logikusan viselkedik úgy, ahogy viselkedik. A saját szempontjából. A bolond a másik ember. Zelenka hősei a hétköznapi abszurditások foglyai. Szívszorítóan mulatságosak és szeretni valóan esendőek.

"Próbáltam normálisan élni, de nem sikerült. Én küzdöttem, de kilátástalan volt, és túlságosan fájt. Most csak figyelem, hogy mi történik körülöttem, és abból merítek ihletet. Minden emberből, akivel találkozom, lesz egy vers."