A szárnyas lények az égi szférához tartoznak. Védikus szövegek szerint a madarak az emberek iránti isteni szeretet kifejezői. A madár gyakran a lélek szimbóluma is. A mi történetünk madara is szellemi, isteni lény, aki keresi és megtalálja azt az embert, aki egy kis időre – egy emberéletnyi hosszra – képes őt befogadni, együtt repülni vele. Előadásunkban a zene ad szárnyakat a fantáziának, a dallamok vezetik a képzeletet: Kodály Zoltán és Czapp Ferenc zenéje öleli körül a színpadi játékot a debreceni Kodály Kórus és a Lautitia Gyermekkar közreműködésével. A zene mellett a színpadi mozdulatok mesélnek Kodály Zoltánról, a művészetről, mely nélkül az emberi lét kevesebb lenne. A zene és a színház iránti szeretet hívta életre ezt az előadást, és Kodály Zoltán filozófiája, mely szerint a zene mindenkié.

Rendező és koreográfus: Nagy Viktória Éva
Szereplő: Hell Krisztina, Nagy Mónika, Till Virág m.v., Baditz Dávid, Hajdú Péter, Mercs Máté Péter, Reschofsky György
Látvány:  Mátravölgyi Ákos, Dramaturg: Kiss Judit Erzsébet, Zene: Kodály Zoltán, Czapp Ferenc, Zenei szerkesztő: Czapp Ferenc, Zenészek: Dulichár Gábor Károly, Czapp Ferenc
Közreműködnek: Kodály Kórus Debrecen (karigazgató:Szabó Sipos Máté), Lautitia Gyermekkar (karvezető: Nemes József)