Izgalmas és nehéz próbaidőszak áll mögöttünk, és alkotólázas, szenvedélyes napokat élünk. Nagy odaadással és sok türelemmel dolgoztunk és dolgozunk ennek a katartikus drámának az előadásán – mondta Eszenyi Enikő, a darab rendezője.

Nádas Péter írásai az első találkozás óta nagy hatással voltak rám. Rabul ejtett szövegeinek bölcsessége, eleganciája, finomsága, humora és az, ahogy szavaival, leírásaival valósággal elbódítja az ember érzékszerveit, a látásunkat, a szaglásunkat, a hallásunkat, a tapintásunkat.

A Találkozás azért is ragadott magával, mert hihetetlen szikársággal, és fájdalmas szépséggel rajzolódik ki benne egy női sors, egy nő szenvedéstörténete. Alkotóként pedig engem mindig is azok a történetek érdekeltek, amelyeken keresztül a női lét bonyolultságáról és szépségéről lehet beszélni. Ezért már évek óta foglalkoztatott a Találkozás, egy belőle készülő film tervét is forgattam, forgatom a fejemben.

Személyesen nem éltem meg ezt a korszakot, csak mások emlékezetén keresztül ismerem az ötvenes évek Magyarországát, és ezek közül meghatározó számomra Nádas Péter, és a főszereplő, Mária emlékezete. Rajtuk keresztül értettem meg sokmindent ebből a korszakból. De Nádas drámájába nemcsak az ötvenes évek története van beleszőve, hanem – ahogy Mária mondja – a világ legszebb szerelmes története is, és ettől számomra ez a világirodalom egyik legösszetettebb és legizgalmasabb alkotása.

Nádas Péter mágikus szavai, a csodálatos Börcsök Enikő és Király Dániel lebilincselő játéka talán életem egyik legfontosabb időszakává teszik ezt az esős októbert.

Október 23-án, az 56-os forradalom kitörésének napján tartjuk a bemutatót, hogy ezzel tisztelegjünk a korszak áldozatainak emléke előtt.

Az előadásra készülve új formákkal kísérletezünk, szokatlanul nehéz feladat elé állítottam az alkotótársakat, de a két főszereplőnek, a fantasztikus színészkollégáknak, a nagyszerű zenekarnak és a Pesti Színház kiváló munkatársainak köszönhetően a nézők előtt, estéről-estére megszületik majd valami egészen rendkívüli színházi hatás.

Nádas Péter szavai
a színházról
„Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel. A kép, de a szónak egyáltalán nem képzőművészeti értelmében. (...) Az élő emberi test érzékiségéből kialakuló képi érzet érdekel. Ami persze valamiféle történetet is kirajzol, s a történetből gondolat is préselődhet.“

a Találkozásról
„Ezt a történetet egy valóságos alak, egy Budapestről kitelepített Zichy grófnő mesélte el nekem. A szobája körülbelül úgy nézett ki, mint a mostani előadás díszlete. Amikor én találkoztam vele, akkor már tíz éve élt ebben a szobában. „

a szöveg és a zene egységéről
„Maga a szöveg erős mentális ellentétetek állít egymás mellé. A beszédességet és a hallgatást, az önuralmat és a tébolyt, a felejtést és az emlékezést, a tudást és a tudatlanságot, a nőt és a férfit, a fiatalt és az időset, az életkedvet és a halálvágyat, s így tovább. S ugyanezen okból állítja szembe a szöveget és a hangszeres zenét. Együtt kell szólniuk.

Előbb megírtam a szöveget, azaz határozott elképzelésem volt arról, hogy hol kell zenének állnia, ezeket a helyeket kijelöltem, és Vidovszky László ekkor fogott hozzá a komponáláshoz. Szabadon dolgozott a szöveggel, hiszen nagyon is jól értette, hogy mit akarok. Egészen más hangszereket használt, mint amilyeneket én eredetileg elképzeltem, és más lett a zenék terjedelme és a megszólalások.”

Eszenyi Enikőről
„Eszenyi nagy egyéniség, s ebből következik az érzékenysége. Nem hiszem, hogy speciálisan női lenne az érzékenysége. Az, hogy nő, mi több, színésznő, azaz a nőiség idolja, egyéniségének csupán egyik jegye. Lenyűgöző figyelni a próbán, ahogy a színészekkel dolgozik, a jelenlétét, az alázatát, az odaadását, a koncentrációját.”

Nádas Péterről és a Találkozásról
Nádas Péter a magyar és európai irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója, művészeti életünk meghatározó intellektusa. Találkozás című drámáját 1979-ben írta, és ősbemutatója 1985-ben volt a Pesti Színházban. Nádas hangja és írói stílusa utánozhatatlan, egyedülálló a magyar drámairodalomban. Sem követője, sem elődje nincs különleges drámai látásmódjának, és a kortárs színháznak feladata őt újra és újra felfedezni.

A Találkozás katartikus, múlttal szembesítő műalkotás, egy fiatalember és egy asszony szenvedéstörténete, amelyben a két főszereplő az emberi lélek legmélyebb rétegeibe ás le, és a világ legszebb szerelmes történetét mesélik el Nádas és a színház univerzális nyelvén. A két főszereplő találkozásának célja azonban nemcsak a múlt önkínzó felidézése, a tragédia újraélése, hanem a feloldozás és a megbékélés gesztusa is.