Shakespeare remekbeszabott, sokszor provokatív, és ezzel együtt elgondolkodtató vígjátéka, amely a korábbi fordítások nyomán magyarul „A makrancos hölgy"-ként vált ismertté, eredetileg „A hárpia megzabolázása" (The Taming of the Shrew) címet viseli.

Számos feldolgozása született már színpadon és filmen egyaránt, mivel kiváló lehetőséget ad mind a színészeknek, mind a rendezőknek, hogy a nő és a férfi természetének szélsőségeit ütköztesse egymással, és komédiába rejtve újra és újra feltegye az örök kérdést: kibékíthető-e a két véglet, és ha igen, mi az ára, hogy helyreálljon a harmónia nő és férfi megbomlott egyensúlyában.

Sokat vitatott kérdés, különösen mai, „emancipált" világunkban, hogy makrancos Kata monológja a darab végén elhangozhat-e még hitelesen? Szabad-e alárendelnie magát a férfinak, vagy ez csupán a letűnt korok elavult szokása? Ez az előadás nem kíván végső választ adni e kérdésekre, inkább szórakoztató módon megpróbál rámutatni ideáljaink és a valóság között tátongó szakadékra - leginkább a férfivilág szemszögéből. Szergej Maszlobojsikov érzékeny, a finom iróniától a vaskos komikumig ívelő rendezése, az előadásban szereplő színészek parádés egyéni alakításai és virtuóz összjátéka emelkedett, igényes szórakozást ígér a debreceni Csokonai Színház nézőinek.

Kozma András, dramaturg

A darabról:

Makrancos Kata egy gazdag kereskedő nagyobbik lánya, akinek vadóc természetétől, éles nyelvétől, érdes modorától minden férfi fél, így nem sok reménye van arra, hogy férjet találjon magának. Az apa döntése szerint pedig, húga csak akkor mehet férjhez, ha ő, a hárpia már elkelt. A nőies, szép Bianca udvarlói kerítenek tehát egy elszánt férfiút, Petruchiot, aki vállalkozik arra, hogy Katát megzabolázza, rendes, szelíd asszonnyá alakítsa.

A vígjáték középpontjában Kata és Petruchio küzdelme, a szelídítés folyamata áll: az újdonsült férj idomítja, kínozza, éhezteti feleségét, aki azután megtörik, szófogadó, illedelmes asszonnyá szelídül a keze alatt…

„Bizony, bizony makrancos bestiák!

Kevély volt nemrég az én lelkem is,

Szívem dacos volt, elmém hajlamos

Szót szóval, gúnyt gúnnyal torolni meg.

De most belátom: dárdánk szalmaszál,

Erőnk erőtlenség, testünkre mért,

S hiú a küzdelem e csalfa látszatért.

Törj meg tehát! Ki ellenáll, veszett,

Kezed urad talpa elébe tedd:

Ha ő kívánja, én is megteszem,

S mit meg nem tenne érte két kezem!”

Shakespeare remekbeszabott, sokszor provokatív és ezzel együtt elgondolkodtató vígjátéka, amely a korábbi fordítások nyomán magyarul A makrancos hölgy-ként vált ismertté, eredetileg A hárpia megzabolázása (The Taming of the Shrew) címet viseli. Számos feldolgozása született már színpadon és filmen egyaránt, mivel kiváló lehetőséget ad mind a színészeknek, mind a rendezőknek, hogy nő és férfi természetének szélsőségeit ütköztessék egymással, és komédiába rejtve újra és újra feltegyék az örök kérdést: kibékíthető- e a két véglet, és ha igen, mi az ára, hogy helyreálljon a harmónia nő és férfi megbomlott egyensúlyában. Sokat vitatott kérdés, különösen mai „emancipált” világunkban, hogy Makrancos Kata monológja a darab végén elhangozhat-e még hitelesen? Szabad-e alárendelnie magát a férfinak, vagy ez csupán a letűnt korok elavult szokása?

Ez az előadás nem kíván végső választadni e kérdésekre, inkább szórakoztató módon megpróbál rámutatni ideáljaink és a valóság között tátongó szakadékra – leginkább a férfivilág szemszögéből. Szergej Maszlobojscsikov érzékeny, a finom iróniától a vaskos komikumig ívelő rendezése, az előadásban szereplő színészek parádés egyéni alakításai és virtuóz összjátéka emelkedett, igényes szórakozást ígér a nézőknek.

(Kozma András dramaturg az előadásról).

Szergej Maszlobojscsikov

1957-ben született Kijevben. A Kijevi Művészeti Akadémia grafikus szakán 1981-ben, a moszkvai Felsőfokú Forgatókönyvírói és Rendezői kurzuson pedig 1989-ben végzett. Film- és színházi rendezőként, forgatókönyvíróként, televíziós rendezőként, díszlet- és jelmeztervezőként, grafikusként és festőként dolgozik.

Főbb színházi munkái: Bolha a fülbe, Carmen, A fösvény, Tosca, West Side Story, Manon Lescaut, Szentivánéji álom.

Játékfilmek: Falusi orvos, Más, Josephine, az énekesnő avagy az egérnép, Szélzúgás. Filmjeivel számos díjat

nyert hazai és nemzetközi fesztiválokon, valamint több dokumentum- és televíziós filmje komoly szakmai elismerésben részesült.

A Gyulai Várszínházban 1994-ben rendezte Shakespeare Szentivánéji álom című művét, amely az Új Színházzal

közös produkcióban készült. A nagyszerű előadást több mint 100-szor játszották, külföldön is bemutatták a craiovai, neussi, gdanski Shakespeare Fesztiválokon.

Szergej Maszlobojscsikov

a darab rendezője – így vall a népszerű vígjáték kihívásairól, a keretjáték értelmezési lehetőségeiről, valamint a Shakespeare- hagyományokat idéző „csak” férfiszínészekre történő szereposztásról. (Szűcs Nellin kívül – aki Makrancos Katát alakítja – minden szerepet férfiak játszanak.)

„ Én elsősorban nem szüzsében, történetben, hanem inkább témában gondolkodom, és úgy gondolom,hogy ehhez a keretjáték egyfajta prológusként szolgál, amelynek során a színészek lefektetik az előadás „játékszabályait”,és

ezt következetesen végigviszik a egész darabon. Ezek a játékszabályok lehetővé teszik, hogy a színész felébressze magábana szerepek, a szereplők által adott,

önmagában rejlő alvó lehetőségeket.

(…) A keretjátékból adódóan tulajdonképpen egy színházi társulat „színház a színházban” játékát élvezhetjük, sőt a játék szinte olyan, mint egy színházi „matrjoska”: színház a színházban, a színházban, a színházban…”

„Nekem maga a téma volt az érdekes: hogyan viszonyul férfi a nőhöz, nő a férfihoz, hogyan csap össze a férfitár sadalomban kialakult nőiség képe egy valóságos, hús-vér nő jelenlétével. Mert be kell ismernünk, hogy a férfiakban él valamiféle kollektív elképzelés arról, hogy milyen egy nő, vagy milyennek kellene lennie, de amikor a férfivilág szemlélete szembesül egy nő valódi lényével, könnyen összetörhet, összeomolhat minden, amit addig a nőről kigondolt, felépített.”



A két főszerepet – Makrancos Kata és Petruchio – a valóságban is párt alkotó férj-feleség, Szűcs Nelli és Trill Zsolt játssza.

Szűcs Nelli:

Szerintem itt nem annyira arról van szó, hogy a nőt megtörik, hanem Petruchio egy olyan kulcsot talál hozzá, ami a legszebb – a szerelem kulcsát. Hányszor mondják például egy nőre, hogy hárpia, csak azért, mert nem tudják megkapni, megszerezni, és ilyenkor könnyebb azt mondani rá, hogyhárpia, és ilyenkor a férfi lehet, hogy erősebbnek gondolja magát…”

Trill Zsolt:

„Sokan azt gondolják, hogy a szerelem csak a fiatalok dolga, de én úgy gondolom, hogy ez nem függ sem az életkortól, sem a családi állapottól. Az az ember, aki egyszer is megtapasztalta a szerelem érzését, soha nem felejti el, és a színház lehetőséget ad újra átélni, újra megérezni, milyen állapot is ez. Nem először vagyunk így a színpadon együtt, nem mondhatnám, hogy szokatlan helyzet.”