Május 7-én tekinthette meg az Újvidéki Színház közönsége Egressy Zoltán Sóska, sült krumpli című vígjátékát Német Attila - Dodó, Soltis Lehel és Varga Tamás előadásában. A premier különlegességét az (is) adta, hogy Tamás és Lehel egy-egy diplomával lett gazdagabb a bemutató estéjén. A próbákról és a bemutatóról Varga Tamással beszélgettünk.

Bár az előadás vígjáték, van egy megrázóbb, emberibb oldala is. Melyikről közelítettétek meg?
A mélyebb, emberi oldaláról próbáltuk megközelíteni, hiszen a vígjáték adja magát. A Dodó alakította, Művész becenevű második partjelző karaktere volt komikus, Lehellel a Szomorúszájú csúfnevű bírója, és az én Szappan becenevű első partjelzőm megformálásakor igyekeztünk inkább a közöttünk lévő belső viszonyokat ábrázolni. Nem csináltunk semmi nevetségeset, mégis voltak olyan helyzetek, amikor a nézők dőltek a nevetéstől. A helyzet ilyenkor adja magát.

Miért épp ezt a darabot választottátok?
Egressyt szeretjük, nagyon színészbarát darabokat ír. Még két évvel ezelőtt szerettük volna színpadra állítani Kovács Nemes Andorral, azaz Kovival meg Dodóval. Meghúztuk a szöveget, elkezdtük a próbafolyamatot. Időközben László Sándor Temesváron rendezett egy előadást, a Közeleg az időt, ami vizsgaelőadásunk volt még akadémista koromban, és elhívott oda játszani. Addig a Sóska, sültkrumplit félretettük. Aztán ilyen-olyan okokból nem jött össze, hogy megcsináljuk. Jó egy évre rá beszélgettünk a vizsgadarabról, följött, hogy miért ne vehetnénk elő újra az Egressy-darabot, Kovi helyett - aki akkor már Szabadkán játszott - Lehellel. Andor kifejezetten örült annak, hogy legalább valaki színre viszi. Március végén kezdtük el a próbákat, és mindent összevetve, kevesebb mint egy hónapot vett igénybe az előadás elkészítése. ...