Két kiérdemesült állampolgár fekszik egymás mellett idegösszeroppanásal egy „kiemelt” kórház különszobájában. Moór és Paál. Az egyik régi reakciós, a másik régi szektás. Mindketten a politikai helyzet áldozatainak vallják magukat. Moór, a volt nagykereskedő felőrlődött abban a harcban, amelyet üzleti tevékenységének felélesztéséért folytatott, hiába. Paál az ötvenes években birtokolt hatalmi pozíciójának elvesztésébe rokkant bele. Moór felismeri Paálban azt a tanácsi illetékest, aki elutasította az ő lángossütő-iparengedély iránti kérelmét. Paál viszont azt állítja, hogy mint katonaszökevényt, 1945. januárjában Moór adta őt a nyilasok kezére, ahonnan csodával határos módon menekült meg.
Minden kész a pankrációra, a kiéhezett ellenfelek egymásnak ugorhatnak. A viadal szabadfogású, szabályok nincsenek.
A Döglött aknák is iszapbirkózást mutat be, akár Csurka többi drámája. A szereplők nyakig sárosak, a fogások tisztaságára senki sem ügyel. Az iszap alatt különben is minden megtörténhet, s mai drámaíróink közül Csurka fedi föl a legnyersebb őszinteséggel ezeket a felszín alatti műveleteket. Az már a történelmi távlat eredménye, hogy a Döglött aknák lejátszott meccset ábrázol – redukált figurákkal.
Koltai Tamás