A tökéletesség receptje... feladat elé állít engem, mint nézőt: néznem kell a végtelenségig (vagy csak annak tűnik) öltönyös emberek egy csoportját, akik futópadon gyalogolnak a semmibe. Ez a „semmi” ismerős a plakátról is: futógépek sorakoznak egy autópályán, amelynek a végét nem láthatjuk. Tatár Ágota kritikája.
Ez a nyomasztó alapérzés, amit a plakát sugall ugyanígy megkörnyékez, ha semmitmondó műsorokat látok a Tv-ben.
Késztetést érzek arra, hogy többet, másabbat várjak egy színházi produkciótól, mint reklámműsorok üres, jól hangzó csodareceptjeit. Az előadás viszont pontosan azzal operál, hogy nem mond véleményt, nem mutat mást, csak hű másolatát adja a tv-ben annyit szajkózott, túl könnyű életigazságoknak.
Nagyon erős jelzés, hogy a színpadon pontosan ugyanazt látom, ami a Tv-ből ömlik, és ettől furcsa érzésem támad: tényleg ilyen egyszerű az egész? Van, aki ezt elhiszi?
Az egészséges életmód receptjei valóban ennyire egyszerűen nyújtanak megoldást mindenre? Tényleg egészséges leszek, sikeres leszek, ha feszes a fenekem?
„Csupán ennyit kell tenned: reggel egy pohár langyos víz, citrommal, napi két óra edzés! Gyere csináljuk együtt! Több saláta, kevesebb szénhidrát stb. és közben mozogni, mozogni, mozogni. Ez a siker kulcsa az élet minden területén!”
Halálosan unom ezeket a blőd, egyszavas életmegoldásokat, ezt az amerikai széles mosolyt, ami a Topshopból tolja az arcomba, hogy ha ezt meg ezt teszem, izmos leszek vonzó és sikeres.
Meglepett, hogy ugyanezeket színpadon látva mégsem éreztem elutasítást ezek iránt a mindent megváltoztató, kockahasat ígérő szövegek hallatán. Azt éreztem, pont ebben rejlik az előadás ereje: ebben a világgá nagyított edzőteremben, mindannyian egy futópadon masírozunk. Egy olyan úton haladunk, amely nem vezet sehová.
Alapgondolatnak ez elég erős, a történés mégis kevés egy előadáshoz.
Vagy talán sok is a visszatérő, mindig egy helyben járó testek üzenete?
Gondolnom kéne valamire, következtetéseket kellene levonnom, véleményt kellene formálnom.
A Tv és a média arra kondícionált (engem, a nézőt), hogy történést várjak, mozgalmas cselekményt, váratlan fordulatokat, erős képeket, megfejtésre váró feladványokat.
Az előadásról kijövet valahogy mégis megnyugszom, hogy tényleg ennyi az egész élet: ez a futópad, ami a semmibe vezet. Felkavaró igazság ez mégis.
---------------------
Andrea Gavriliu
A TÖKÉLETESSÉG RECEPTJE SOK LÉPÉSBEN, AMELY NEM MEGY SEHOVA
Mozgásszínházi előadás.
Szatmárnémeti Északi Színház román tagozata
