Két kamion áll az út szélén. Árut cserélnek: három fiatal nőt. Egy nagyszabású terv készül, ha sikerül, másnapra minden megváltozik. A leleplezés kulcsa a fiú, akit eddig elrejtettek a világ szeme elől. Nem hibázhatnak, ezért a raktér falai között új törvények születnek. Aki nem engedelmeskedik, nem térhet haza. Azonban közöttük van egy idegen, aki bármikor közbeavatkozhatna, mégsem teszi meg - parancsot kapott rá. Mint az Isten, megteremtve a világot, némán szemléli teremtményeit. Egy ideig. De meddig lehet csupán megfigyelőnek maradni?

A brüsszeli KunstenFestivalDesArts-on tartott tavaly májusi bemutató után 2010 júniusában a lisszaboni Alkantara, aztán pedig többek között az esseni Theater der Welt 2010 fesztiválokon vendégszerepelt Mundruczó Kornél legfrissebb színházi rendezése, a Nehéz istennek lenni. Az előadás 2011 májusában végre Budapestre érkezik!

„Mundruczó isteni szerepbe kényszeríti közönségét: a nézők passzívan szemlélik a közvetlenül előttük zajló, egyre durvább eseményeket. (...) A színház élőképei és a vetítővásznon látott borzalmak kombinációja sokkolóan hat. Leginkább azért, mert szembesít minket azzal a ténnyel, hogy a kinti realitás valójában sokkal kegyetlenebb ennél.” (cobra.be – Belgium)

„Lemeztelenítés, kínzás, lelki terror és gyilkosság – az előadásban Mundruczó Kornél kegyetlenül szembesíti nézőit az erőszakkal. (...) A színpadon ugyan nem folyik igazi vér, mégis fájó nézni ezt a valóságshow-t. (...) Az elvágyódás érzelmes pillanatai a zenés betétekben jelennek meg, amikor a színészek a kamionban található minden lehetséges eszközön zenélni kezdenek, legyen az szemetes, vasaló vagy akár varrógép.” (nachkritik.de – Németország)

„A végén azért megérkezik isten katonája, hogy Dosztojevszkij módjára bűnhődéssel váltsa meg a bűnt. Mundruczó tehetsége részben abban áll, hogy van mersze megmutatni egy olyan történetet, amely nem akar hihetőnek látszani (…) mégis alaposan felrázza az embert. Felesleges azt feszegetni, mennyiben van az erőszak ilyen mértékének létjogosultsága a színpadon, hacsak nem azt akarjuk kiemelni, hogyan remekelnek a színészek, akik szintén „még a valóságnál is valóságosabbak” (...). A gumiabroncsokkal megpakolt teherszállító kamionok szélsőségesen realista díszletében Mundruczó kényelmetlen metaforája végeredményben mintha éppen annak a háttérnek a visszáját akarná megmutatni, amit oly gyakran próbálunk nagyvonalúan zárójelek közé rejteni.” (Le Mouvement – Franciaország)