Barta Dóra a Badora Dance Company életének egy cseppet sem könnyű pillanatában kért fel arra, hogy együttesének darabot készítsek. Nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy egy friss trauma után a hazai kortárs táncélet lávafolyamában megvesse a lábát és dacolva a nehézségekkel új értéket hívjon életre. Örömmel mondtam igent felkérésének! Már csak azért is, mert Svájcból hazatérve egy féktelen dance macabre irtózata játszódik a szemem előtt. Figyelve a felvonások ritmikáját és a kibontakozó szomorú tanulságot, kérdések rögzültek bennem: Mi marad egy művésznek ha bestiális ellenféllel kell szembenéznie? Mi adja erejét az egyénnek? Honnan táplálkozik a művész, az ember kiapadhatatlan ereje, hite és humora?



Kodály Zoltán 1915-ben írt virtuóz csello szonátája meglepő tisztasággal rezonál a fenti kérdésekre. Rohmann Ditta és Kántor Balázs markáns és dinamikus előadásában az élő zene, az élő tánc, az élő ember kerül terítékre, pőrén és makacsul küzdve a Bestia ellen.

(Kun Attila)