Molnár Ferenc azon kevés magyar drámaírók közé tartozik, akiknek darabjait világszerte előszeretettel játsszák. Népszerűségének oka, hogy minden művében fellelhető valamilyen örök emberi mondanivaló, melyet játszi könnyedséggel, mély értelmű humorral, meglepő fordulatokkal tarkítva tár elénk.

A doktor úr (1902) a szerző legelső színpadi alkotása, mégis valódi mestermű. Megismerhetjük benne Dr. Sárkányt, híres és gátlástalan ügyvédet, a doktor urat, akinek semmi sem számít, csak saját dicsősége és karrierje. Üzleti, és részben szellemi partnere egy tizenkilencszer felmentett, minden hájjal megkent, de mégis szeretetre méltó, az igazságot kimondó, céljainak elérése szempontjából meghökkentően gátlástalan tolvaj, Puzsér.

Izgulhatunk, hogy vajon siker koronázza-e az önmagában is bizonytalan Sárkányné flörtjét a korrupt rendőrtiszttel. Mindezek mellett tanúi lehetünk egy angyali humorral ábrázolt nyiladozó szerelemnek, az ilyenkor elengedhetetlen félreértéseknek, és még számtalan váratlan fordulattal tarkított élethelyzetnek, amelyek végül meghozzák a várva várt megoldást.

A doktor úr cselekménye azt tükrözi, hogy a fiatal Molnár Ferenc egyik kedvenc szerzője a népszerű francia krimiíró, Maurice Leblanc volt. Puzsér, az ügyvédjével együttműködő "úri betörő", meglehetősen hasonlít Arsene Lupinre. A kompromittáló bulvársajtó, melyről annyi szó esik a darabban, ekkor pedig még inkább Párizsra, mint Budapestre volt jellemző.

Ebben az előadásban találkozik a legnépszerűbb színpadi szerző, Molnár Ferenc és a legnépszerűbb zeneszerző, Zerkovitz Béla. A komponista örökzöld slágerei, Az alvilágnak nincs romantikája, az Én és a holdvilág, az Álmaimban tegezem magát, a "Bukj el" szoknya, a Lehoznám néked a csillagokat, a Pesti nő és a többi remekül illeszkedik Molnár zseniális bohózatába. A mostani, új zenés színpadi változat követi azt a magyar színházi hagyományt, amikor színészekre, adott szereposztásra készül az adaptáció.