“…fejest ugrottam ebbe a játékba. Végül is a jazz-zenész mindig ezt csinálja: komolyan játszik, illetve azt játssza, hogy komoly. Egy ütőhangszeres pedig örökké kísérletezik és keresgél. Miért ne próbálnám meg ezt most színházban, úgy, ahogy még senki sem csinálta? Farkasszemet nézek a hangszereimmel, a tudásommal, a nem tudásommal, a közönséggel, a minket körülvevő világgal és problémákkal. Van miből meríteni. Sokan néznek körülöttem farkasszemet valamivel vagy valakivel: egyén a társadalommal, többség a kisebbséggel, ember az emberrel, ember az istennel. Leginkább persze saját magu(n)kkal…” Dés András

Külön köszönet Fenyvesi Mártonnak!