Az elsőtől az utolsóig c. előadás a művészet, a történelem és a szociológiai elemzés metszéspontjában áll. A személyes történetek, a test, a hang, a tárgyszínház és a legfrissebb tudományos kutatások eszközeivel nyitja meg a menstruációról szóló diskurzus terét, a történelmileg és társadalmilag is különféle paradoxonokkal, mítoszokkal, láthatatlan aspektusokkal és kontrollmechanizmusokkal terhelt, az emberiség felének életében megszokott, mégis stigmatizált biológiai jelenségről szóló párbeszéd terét. Nemcsak a hormonok és a higiénia kérdése merül fel, hanem a hatalomé, a társadalmi normáké, a nyelvé és a gazdaságé is. A menstruáció vajon csak egy testi funkció, vagy egyfajta osztályozási szempont is, amely elválasztja azokat, akiknek hangja hallható, azoktól, akik hangját inkább nem kellene meghallani? Amely meghatározza, mikor számít egy nő hasznosnak és mikor válik láthatatlanná? Vagy amely meghatározza, hogyan lehet a menstruációról beszélni a művészeten keresztül, tudományosan, az iskolában vagy otthon?