„Akik nem tanulnak a történelemből, arra vannak ítélve, hogy újra átéljék azt” — mondta Winston Churchill, egy kortárs filozófus gondolatát parafrazeálva. Churchill egyébként Antonio Álamo egyik szereplőjeként is megjelenik a darabban. A Betegek című dráma része annak a trilógiának, amelyet Antonio Álamo a „hatalom trilógiájaként” határozott meg. Ioana Anghel fordításában a Betegek egy olyan kontinens kórképét rajzolja meg, amely vezetőinek betegségeitől szenved — egyszerre metszően éles, ugyanakkor képzeletben és humorban gazdag látleletként. Antonio Álamo művében lebontja a totalitarizmus működési mechanizmusait, és azokat a torzuló emberi szellem tüneteiként mutatja fel. Ezt a társadalmi és politikai tételt minden kétséget kizáróan bizonyítja történelmi „kísérleti alanyai” révén: Adolf Hitler és Eva Braun az utolsó őszinteség órájában, Joszif Sztálin, Lavrentyij Berija, Nikita Hruscsov és a diktátor környezetének számos alakja jelenik meg a színen — mindannyian annak a rendszernek a foglyai és végül áldozatai, amelyet maguk hoztak létre. Álamo ellenpontként a modern európai történelem harmadik meghatározó alakját, Winston Churchillt állítja melléjük. A spanyol szerző egyúttal lelkiismereti vizsgálatra is hív: nyolc történelmi személyiséget idéz meg fikciós formában, akik a XX. század közepén formálták Európa jövőjét — akár puszta akaratukkal és bűnös egójukkal, akár szolgai aljassággal, cinkossággal vagy éppen félelemből, ahogyan azt a szovjet diktátor környezete tette. / Codruța Popov