Hogy is van ez? Sok évvel Tamás halála után vadonatúj Cseh-Bereményi dalok? Igen. A 80 éves Bereményi Géza Cseh Tamás fiával, Andrással új dalokat ír. Más idők, más dalok – ne a régieket várd. Az ácsorgó örökidőben azok azt kérdezték: mi van? Most, ebben a változó, forduló, lüktető időben az a kérdés: mi lesz?

Cseh András mondja:

Augusztus végén Gézával elmentünk egy baráti filmforgatásra. Jött egy jelenet, amit felülről, drónnal vettek, amiben a kert összes vendége egy buli végét jelezve az asztalra hajolt, úgymond fáradtan, részegen. Így ültünk Gézával egymás mellett az asztalra borulva és a felvétel közben súgva megkérdezte, hogy átjöhetne-e hozzánk Kővágóörsre dalokat írni. Igen, súgtam oda neki. Két nap múlva Bereményi Géza megjelent Kővágóörsön és rögtön meg is írtunk két dalt.

Bereményi Géza mondja:

András a dalokon nőtt fel és egy zenekarban is játszik. Megvan benne a szándék és a készség, hogy énekelje a dalainkat. Nekem meg kedvem van neki írni. Másfajta szövegeket írok, mint egykor Tamásnak. Mert András egy másik ember egy másik korból. A módszer viszont ugyanaz: ő kezdi, ad egy dallamkezdeményt, arra írok egy sort. Így araszolunk sorról-sorra. Önfeledt örömmel dolgozunk együtt. Boldogság, hogy tudjuk csinálni. Hogy magunk is rácsodálkozunk arra, ami születik.

Lüktető idő, egyre-másra jő,

Hogy a sok tündérujj most vajon mit sző,

Mi lesz a végső kép, mely színre jő.

Mi lesz, mi színre lép, az a legvégső kép,

Borzasztó lesz, vagy talán csak szép,

A Végzet Asszony sző, egyre csak sző…                (Részlet egy dalszövegből)