MIT TANÍT NEKÜNK KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Bicok DorinaHamarosan kezdetét veszi a Színházi Egyetemek Találkozója, melynek keretein belül a jövő színészei produkciók széles palettájával érkeznek a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházba. A Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Kar Magyar Színházi Intézetének növendékei Kosztolányi Dezső jól ismert Édes Annáját állítjak színpadra. A próbafolyamatról és a vízióról Bélai Marcel, a darab rendezője osztotta meg velünk gondolatait.
Milyen célkitűzésekkel érkeznek a 14. Szín-Tár Fesztiválra?
Nagyjából huszonegy-két alkalommal játszották eddig a produkciót a növendékek. Túlnyomórészt Kolozsváron, de volt alkalmunk a fővárosban román közönségnek és szórványban élő magyar közösségeknek is játszani. Ezek a vendégjátékok mind fontos tapasztalatok voltak annak a tekintetében, hogy az előadás hangsúlyai hogyan változnak a nézők viszonyában. Igyekszünk majd tetten érni, hogy mit is tanultunk az előadásról a kecskeméti közönség függvényében.
Hogyan zajlott a produkció próbafolyamata? Milyen koncepció alapján állt össze a produkció?
A próbafolyamatot megelőzően Takács Rékával adaptáltuk a regényt. Igyekeztünk figyelembe venni az osztály létszámát és a saját színpadi verziónk kialakítása során “találni” értelmes mennyiségű és minőségű feladatot mindenkinek. Az első hét a szereposztás kialakításáról szólt. Mivel nem ismertem a társaságot, ezért nemtől, alkattól, lényegében mindentől függetlenül minden színész minden szerepet olvasott. Nem állítom, hogy ne lettek volna prekoncepcióim a leosztást illetően, de az olvasópróbák alkalmával igyekeztem ezeket felülvizsgálni, hiszen nem csak egyénileg nem ismertem őket, de a közösségen belüli dinamikákra sem volt rálátásom. A koncepciót illetően visszaugranék a regény színpadra alkalmazásának fázisára. Magát az adaptációt annak az olvasatnak a mentén készítettük el, miszerint Anna egy olyan fullasztó örvény közepén találja magát ahol a levegővételre, vagyis a szabadulásra való egyetlen lehetőség a gyilkosság. Ez persze nem egy tudatos döntés. Egyszer csak azon kapja magát, hogy nem bírja tovább, és kész. Ez az “örvény” magába foglalja a Vizy házaspár neurózisait, a történet hátterében meghúzódó rendszerváltásból következő bizonytalanságot, egyfajta történelmi idegességet, a paranoiát, és a 20. század milliókat kivégző és megnyomorító ideológiáinak mára már üresen csengő csatározásait a félig leeresztett redőnyű szalonban.
Mit szeretne mesélni, tanítani a közönségnek a történet?
Az előadás értelmezése egyénenként eltérő, mindenki mást visz majd haza magával a produkcióból. Azonban Moviszter doktor, az előadás egyik karaktere kiválóan összegzi azt, amit tanítani szeretne nekünk Kosztolányi Dezső: “Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével…” Talán ez az, amit a közönségnek el szeretnénk mesélni.
Ez a nem mai történet milyen napjainkban is felbukkanó problémákra hívja fel a figyelmet?
Az előzőekben említett idézet szorosan kapcsolódik erre a kérdésre adott válaszomhoz is. Nem bővelkedünk empatikus érzésekben, továbbá irgalmasak sem igazán vagyunk. Nem véletlenül ennyire hideglelősen ismerős a Kosztolányi által lefestett ‘30-as évek társadalma. Az ideológiák mentén könyörtelenül tagadó “közösség”. Hát nem elviselhetetlen, hogy miközben Anna szerelmes lesz, elhajtják a gyermekét, a körülötte álló emberek pedig különböző absztrakciókért hadakozva szinte már elvágják egymás torkát?
Az előadást március 26-án 19:30-kor tekinthetik meg a Kelemen László Kamaraszínházban. Jegyeiket megvásárolhatják teátrumunk jegypénztáraiban, vagy online. A jegyinformációról részletesebben ide kattintva olvashatnak.